Dopping: a Tour állandó szégyenfoltja

Aki azt gondolja, hogy a dopping újkeletű, hatalmasat téved. A Tour de France történetében 1967-ben regisztrálták az első ilyen esetet, a brit Tom Simpson a 13. etap előtt egy alkoholból és amfetaminból álló "koktélt" vett magához, vesztére. A Mont Ventoux megmászása közben összeesett és néhány perc múlva meghalt.

A következő botrányra 1978-ig kellett várni, ekkor a sárga trikót viselő Michel Pollentiert a 16. szakasz végén kapták rajta, amint a vizeletével próbált manipulálni a doppingellenőrzés előtt. Gyanús ténykedése azonnali kizárást eredményezett.

Tíz évvel később, a 17. etap után a szintén sárga trikóban tekerő Pedro Delgadóra vetődött a dopping árnyéka. A spanyol versenyző szervezetében kimutatott vízhajtó azonban akkoriban még nem szerepelt a tiltólistán, így a spanyol győztesként ünnepelhetett Párizsban.

Ezek a példák ugyanakkor eltörpülnek az 1998-as, az egész kerékpársportot megrázó Festina-botrányként elhíresült eset mögött, amely az EPO korszakának kezdetét jelentette. A belga-francia határon történt ellenőrzés során a csapat autójában nagy mennyiségű tiltott teljesítményfokozó szert találtak a rendőrök. Az istállót és versenyzőit azonnal kizárták, az viszont valószínűleg a sors fintora, hogy ezt a Tour de France-t éppen az a legendás Marco Pantani nyerte, aki 2004-ben kokain-túladagolásban vesztette életét.

A következő évek egy kerekesről, Lance Armstrongról szóltak, azonban a doppinggyanú az ő teljesítményére is fátylat vetett, igaz, soha nem bukott le tiltott szerek használatával. Ugyanakkor az egyik 1999-ben vett mintájában egy glükózból és kortikoidból álló készítményre bukkantak.

Az amerikai zseni az igazát alátamásztandó bemutatott egy receptet, melyre az orvosok egy olyan - az említett anyagokat tartalmazó - kenőcsöt írtak fel neki, amely az ülepi fájdalmakat hivatott csökkenteni. Később a texasi klasszis megszerezte első Tour-diadalát a hétből. 2005-ben az új vizsgálati módszerekkel bebizonyosodott, hogy az 1999-es, lefagyasztott minta EPO-t is tartalmazott, az utólagos büntetés elmaradt.

2002-ben, a 6. szakasz végén a hegyimenő Igor Gonzalez de Galdeano szervezetében túl sok szalbutamolt találtak. A francia hatóságok szerint az eset doppingolásnak minősült, de a nemzetközi szövetség továbbengedte a spanyolt.

Az utóbbi években állandósuló botrányok a 2006-os rajt előtt két nappal kezdődtek, amikor kilenc versenyzőt kizártak, köztük olyan sztárokat, mint Jan Ullrichot és Ivan Bassót. A későbbi vizsgálatok szerint Eufemiano Fuentes spanyol "doppingdoktor" transzfúziót hajtott végre rajtuk, melynek során a saját feldúsított vérüket kapták vissza.

Négy nappal a Tour végét követően kiderült, hogy a győztes Floyd Landis pozitív tesztoszteron-tesztet produkált, így törölték a nevét a bajnokok listájáról. Az amerikai hiába pereskedett, 2008 júniusában helyben hagyták a döntést.

A tavalyi esztendő sem múlt el doppingvétségek nélkül. A sárga trikós Michael Rasmussent csapata, a Rabobank visszaléptette a Tourtól, majd szerződést bontott vele, mivel több ellenőrzést is elmulasztott. Napokkal később az egyik hegyiszakaszon teljesen kifulladó, majd a következő etapon szárnyaló Alekszandre Vinokurovot, az Astana istálló klasszisát érték vérdoppingon, így a kazah kerekes klubjával együtt kiszállt.

Ugyancsak idő előtt távozott a Cofidis istálló, amelynek egyik versenyzője, az olasz Cristian Moreni vizeletmintájában testidegen tesztoszteront mutatott ki a kontroll. A német Patrik Sinkewitzet ugyanilyen okból a T-Mobile csapat léptette vissza.

Az idei Tour de France még csak a 11. etapjánál tart, ám két eset máris napvilágot látott. Az egykor Lance Armstrong segítőjeként ismertté vált Manuel Beltrán és a Barloworld kerekese, Moises Duenas Nevado is EPO-val bukott meg a vizsgálatokon. Azonnali kizárással sújtották a spanyol versenyzőket.