Két arany, három ezüst tanulságokkal

Szerző: shLétrehozva: 2008. május 17. 17:37
Szörnyű idő: kavargó szél és vigasztalanul zuhogó eső – Olaszországtól valami mást vár az ember május közepén. Aztán a kajak egyesben indulókra rámosolygott a szerencse: ők – egyetlenként – egy félórás esőszünetben lapátolhatták végig az 1000 métert a milánói Európa-bajnokság első éremosztó napján.


És a honi szurkolóknak volt okuk örömre: a lányoknál mindjárt Benedek Dalma fölényes sikerével indult a nap, aztán Kucsera Gábor remekelt a szélvédett 9-es pályán – a végén majdnem megelőzte a szám klasszisát, az angol Brabantot.

 

Az egyest mostanság újra „felfedező” Kucsera – aki megvált az utóbbi időben a színskála legkülönbözőbb árnyalataiban pompázó hajsörényétől – kissé csalódott volt, ám a magyar csapat házatáján rajta kívül mindenki elégedett volt, hiszen nem akármilyen produkció rögtön egy Eb-ezüsttel visszatérni.

 

Némi csalódottság lett úrrá ugyanakkor mindenkin Vajda Attila produkcióját látva: a világbajnok kenusnak ezúttal nem jött össze semmi, féltávig erőlködött, aztán fokozatosan visszaesve a nyolcadik helyen zárt.

 

A párosoknál a férfiaknál elsősorban a kvótaszerzés volt a tét, azaz a majdani pekingi variációs lehetőségek bővítése. Nos, ez a kenusoknál összejött, a Sáfrány-testvérek ötödik helye plusz kvalifikációt ért (ők még nem térdeltek kvalifikációt szerzett hajóban – egy versenyző ugyanis csak egy olimpiai helyet szerezhet), a kajakosoknál viszont a Tóth, Paumann kettős nem tudott előrébb jönni a nyolcadik helynél, azaz itt nincs plusz pekingi hely.

 

A nem olimpiai számban, női 1000 méteren viszont az érem volt a tét: és Medveczky Erika, valamint a mögé beülő, korábban elsősorban maratoniban (azaz 10 ezren) jeleskedő Faldum Bereniké kiváló versenyzéssel, óriási fölénnyel győzött is – a tárgyilagosság kedvéért viszont jegyezzük meg, ötkarikás évben itt nem hemzsegnek az indulók, csak nyolc egység nevezett erre a számra.

 

Végül a négyeseknél két ezüst és egy igencsak elbaltázott finálé volt a mérleg. Utóbbit a kenunégyes „adta elő”: a nem túl jó rajtot követően a Joób Márton, Balázs Péter, Sarudi Pál, Horváth Gábor egység még bójával is ütközött, a versenyt gyakorlatilag feladva, a vizet kapargatva ért célba.

 

Annál jobban ment a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor, Benkő Zoltán és Kadler Viktor kajaknégyesnek: szépen küzdve végül másodikként értek be, a szlovákok megszorítására nem volt esélyük, Pekingig viszont még bármi megtörténhet.

 

Az viszont látszott, erősebb motor kell a lányoknál: az olimpiai távon ugyanis esély sem volt arra, hogy a német hajóval partiban legyenek a hölgyek, Paksy Tímea, Kozák Danuta, Benedek Dalma és Fazekas Krisztina végül ezüstérmes lett.

 

NYILATKOZATOK
Benedek Dalma: – Azt hiszem, minden úgy sikerült, ahogy előre elterveztük, ráadásul nekem még szerencsém volt, hiszen a mi versenyünk idején épp szünetelt az eső. A dobogó tetején állni mindig csodálatos érzés.
Kucsera Gábor: – Nagyon szerettem volna nyerni – bosszant, hogy hét századdal kikaptam.
Medveczky Erika: – Boldogok vagyunk, nagyon jól sikerült a verseny, és az is fontos, hogy sikerült örömet szerezni a szurkolóknak, akiknek nagyon köszönjük a biztatást.
Kammerer Zoltán: – Megköszöntem a fiúknak, hogy ilyen jól küzdöttek: szerintem jó eredmény ez most, de nem dőlünk hátra, megyünk tovább, mert nagyon sok van még ebben a négyesben.
Paksy Tímea: – A lányok titokban abban bíztak, megszoríthatják a németeket – az azonban nem sikerült nekik. „Ma ennyi volt bennünk, hajtottunk becsülettel, de nem tudtuk befogni őket.
Angyal Zoltán szövetségi kapitány: – Elégedett vagyok a látottakkal, hiszen az aranyérmeknek mindenképpen örülnünk kell, függetlenül attól, hogy olimpiai távon születtek vagy sem. Fiataljaink is bizonyítottak, kvótákat is szereztünk, tehát panaszra nem lehet okunk. Természetesen nem mindenki szerepelt úgy, ahogy azt vártuk – de ez az Európa-bajnokság tökéletes alkalom arra, hogy levonhassunk néhány tanulságot a jövőt, az olimpiát illetően.
Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke: – Csodálatos eredmény ez Gábortól, hiszen négy éve nem ment egyest. Bosszankodik, hogy hét századdal kikapott, de a végén már végig az angol vezetett, azaz ő voltaképpen feljött hozzá képest a befutónál.