- Váratlanul érte a döntés, vagy azért számított rá?
- Rettenetesen meglepődtem. Remek szezont futottam, különösen ősszel ment nagyon jól a játék. Gól- és ponterős voltam, bíztam benne, hogy megkaphatom a bizalmat. Hogy nem kergettem abszolút vágyálmokat, azt igazolta, hogy Karácsonykor a Dallas vezetői arról tájékoztatták: én leszek a következő játékos az Iowából, a farmcsapatból, akit felvisznek a nagyok közé. Hát, nem vittek, aztán el is köszöntek tőlem.
- Gondolja, hogy egy kanadai, amerikai, vagy éppen orosz, svéd játékosra is hasonló sors várt volna?
- Értem a párhuzamot. Magam is gondolkodtam ezen, de nincs annyi összehasonlítási alapom, hogy ebben konkrétan állást tudjak foglalni. Mármint abban, hogy hasonló AHL-s teljesítmény után is kipróbálnak valakit a nagyoknál csak azért, mert ő „olyan” jégkorongos háttérrel rendelkezik, „olyan” közegből jött, a mögötte lévő háttéremberek erősebbek, szavuk messzebbre hallatszik. Ez valószínű így van, de mégsem tudom egyértelműen kijelenteni.
- Mihez kezdett a szabadságával?
- Menedzseremmel elkezdtünk körbenézni, elgondolkodni a hogyan továbbon. Még az volt a szerencse az egészben, hogy Dallasban legalább időben szóltak, így adott volt az egész átigazolási szezon, hogy új csapatot találjak magamnak. Voltak megkeresések Európából, de voltak kintről is. Mivel Európában előbb kezdődik az idény, az ajánlatok is konkrétabbak voltak, a szerződés megkötése is gyorsabban ment. A menedzserem azt mondta, a kinti ajánlatokból legkorábban augusztusra lehet konkrétum, így inkább azt választottam, hogy hazajövök.
- Haza?
- Európába.
- Ez már haza?
- A tengerentúlról mindenképpen.
- Van visszaút? Minden korongos álma az NHL, általában az a példa, hogy minden lehetséges szalmaszálba belekapaszkodnak annak érdekében, hogy odakerüljenek.
- Egyszer már el tudtam igazolni Svédországból, miért ne tudnék másodszorra. Rám nagyon fontos évad vár, reményeim szerint szezon végén a vb-részvétellel. Nem szerettem volna elmulasztani az alapozást és a vb-ről sem akarok lemaradni, klubkötelezettség miatt. Mindezek most éppen az előbb említett dolgok ellen szóltak: egész nyáron klub nélkül, de aztán is ott a bizonytalanság, hogy hol. Utána pedig a rájátszás miatt izgulni.
- Hogy került képbe jelenlegi klubja, a svéd első osztályú Brynäs?
- Tudtak rólam, amikor megkerestek. Aztán informálódtak rólam egy volt játékosuktól, aki Dallasban a csapattársam volt. De mivel a Malmöben korábban játszottam a svéd junior-bajnokságban, sőt, a felnőttekkel is gyakran utazhattam, teljesen ismeretlen már csak ezért sem lehettem számukra.
- Tudta, hogy hová érkezik vagy azért utána kellett néznie?
- Tudtam, így tényleg csak minimális információkra volt szükségem, hogy naprakész legyek. Szép helyen lakunk, nagyon jól érezzük magunkat a feleségemmel, a városban 90 ezren laknak, ami itthon kisváros lenne, svéd viszonyok között azonban már közepesnek számít. A csapat ilyen háttérrel is mindig meghatározó volt a svéd bajnokságban, a legnagyobb klubok sem mehettek ellenük soha biztosra.
- Hogy sikerült a bemutatkozás?
- Általában heti három meccsünk van, a rajt kiválóan összejött, öt forduló után az élen álltunk. Sajnos, azt követően hullámvölgybe kerültünk, egymás után hatszor szenvedtünk vereséget. A hétvégén viszont megtört a jég, újra nyertünk, remélem, ismét elindulunk felfelé. Nagy baj nincs, így is az ötödik helyen állunk. Nekem nem megy rosszul a játék, de érződik: új helyen, új csapatban vagyok és a társakat is szoknom kell. Meg nekik is engem. Az első gólomat is alaposan kiböjtöltem.
- Fél év után jött össze újra a válogatott keret. Az áprilisi feljutás után a magyar szurkolók, akik lemaradtak a szapporói bravúrról, örömhokit és sima továbbjutást várnak a hétvégéi olimpiai selejtezőben. Mit vár Vas János?
- A szurkoló ezért szurkoló, ebben nincs is semmi baj. Jómagam azonban szeretek óvatosabban fogalmazni. Én minden meccsre úgy megyek ki, hogy az nagyon nehéz lesz, a győzelemért mindig a maximumot kell adni. Aztán, ha ez mégsem így történik, könnyedén nyer a csapat, az csak plusz lesz, hab a tortán. De biztos vagyok benne, keményen meg kell majd küzdenünk azért a szerbek, de különösen a horvátok és a litvánok ellen, hogy igazoljuk a papírformát. Nekik ugyanis ez a mostani torna a lehetőség a nagy dobásra.
- Mint ahogyan nekünk Riga lenne, a következő körben. Ott már olimpiai részvételt ért a győzelem.
- Igen, de Rigában még egyáltalán nem gondolkodom. Előbb vegyük a budapesti selejtezőt.
A 24 éves Vas János tengerentúli játékjogát (draft) 2002-ben foglalta le a Dallas Stars. Az akkor 18 éves játékos előbb a svéd juniorbajnokságban szerepelt, majd 2005-ben tette át a székhelyét Dallasba, ahol a farmcsapathoz, az AHL-ben érdekelt Iowa Starshoz irányították, amelynek három szezon keresztül volt a tagja. Testvére, Márton szintén a válogatott keret tagja, a védőként, de még inkább támadóként számításba vett játékos Franciaországban légióskodik. Az ukránok elleni döntő ütközet hajrájában, 3-2-es magyar vezetésnél a János kiállítása miatt emberhátrányban játszó magyar együttes győzelmét éppen Márton biztosította be