Tokaji Viktor: Nem voltunk egységesek

- A csoportkörben három ötös érdemjegyet érdemeltek ki mentalitásukkal, hozzáállásukkal, függetlenül az eredménytől. Hányasra értékeli a pénteki teljesítményüket?

- Kettesre – nyilatkozta határozottan Tokaji Viktor a sporthirado.hu-nak.

- Emlékszik arra, hogy a válogatott az elmúlt években hasonlóan gyengén teljesített?

- Nem. Talán voltak olykor harmadaink, rosszabb periódusaink, de így az egész meccset nézve szerintem biztosan nem volt ilyen gyenge produkciónk.

- Mi lehetett ennek a látványosan gyengébb teljesítménynek az oka?

- Hiába a két napos pihenő, már reggel, felkelésnél és a délelőtti edzésen éreztem, hogy nincs minden rendben. Enervált, fáradt voltam. De ezzel nem csak egyedül én voltam így a csapatban, többen panaszkodtak valami hasonlóra.

- Lehet, hogy ilyen szempontból nem jött jól a két napos szünet? Azelőtt a csoportkörben jól pörögtek, ezúttal viszont messze elmaradtak önmaguktól.

- Szerintem kifejezetten járt nekünk a szünet. Közel járunk a szezonban a kilencven mérkőzéshez, legalábbis mi, fehérváriak, ami iszonyatosan sok. Én most az osztrákok elleni mérkőzés után speciel lépni sem tudok. Az is kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán most ide feljöttem a kijáratig.

$$jatekos$$

- Érdekes, amit a fáradtságról mond, hiszen az osztrák együttes nagyobb része szintén az EBEL-ben edződik. Ők nem tűntek olyan nagyon fáradtnak.

- Biztos mások az alapjaik, nem tudom. És vegyük figyelembe azt is, hogy nálunk két sor viszi el a terhek javát, az ellenfelinknél ennél több és jobb sort tudnak kiállítani és akkor ott vannak még az extraklasszisok, mint a kanadaiak. Abban biztos vagyok, bennem semmi erő nem maradt. Ennyi. Ennél többet ma nem tudtam kihozni magamból, ilyen szempontból nem maradt bennem szikrányi hiányérzet. Valószínű ennyit tudok, a képességeim erre hivatottak, nem többre. Más kérdés, hogy egyáltalán itt lehetek egy A-csoportos vb-n. Köszönhetően ugye annak, mert Magyarországon születtem és ott lett belőlem jégkorongozó. Egy finn csapatnak, hogy olyan nagyot ne is mondjak, még a közelébe sem kerülhetnék ilyen adottságokkal.

- Hol dőlt el az osztrákok elleni mérkőzés? Fáradtság ide vagy oda, az első harmadban nem volt látványos a visszaesés, igaz, a támadójáték és a fórok kihasználása akkor és az után is erősen akadozott.

- Egyszerűen szétesett a játékunk, majd szétestünk mi magunk is. Nem tudom, hogy mitől, nem tudok magyarázattal szolgálni. És nem tudom megtalálni azt a momentumot sem, amely a fordulópontot jelentette. Sok apró dologból tevődött össze, aztán egyszer csak benne voltunk és már nem találtuk magunkat a jégen. Ez elsősorban fejben dőlt el, és csak másodsorban fizikum kérdése.

- A magyar csapat eredményeit a szervezett védőjátékának és az abból induló kontráknak köszönhetően érte el. Miért nem működött most a védelem sem?

- Taktikánkat a védekezésre építjük, ezúttal is azt tettük, de egygólos hátrányból beleálltunk egy támadójátékba. Kivont karddal a kezünkben rohamoztunk, aztán sajnos úgy maradtunk. És ez a játék nyomot hagyott abban az egységességben, ami jellemző volt ránk. Ezúttal nem állt össze a sok kicsi egy nagy egységgé.

- Ritkán látni önt egy mérkőzésen háromszor a büntetőpadon, Ausztria ellen ez a rendhagyó eset is megtörtént. Volt ennek különösebb oka?

- Az utolsó szerintem nem ért kiállítást, a másik kettő is inkább csak olyan volt, hogy adható. Nem tudom, a meccs hozta így, nem voltam ideges és durvának sem éreztem a játékomat.

- Sorra kaptuk az emberelőnyöket, de egymás után hagytuk kihasználatlanul a lehetőségeket. Ennek mi volt az oka?

- Már kapkodtunk, görcsösek voltunk, semmi nem sikerült. Rengeteg technikai hibával játszottunk, gyakran a harmadba nem tudtunk bemenni és felállni, nemhogy nyomást gyakoroljunk az osztrákokra.

- A magyar csapatnak akkor most van létjogosultsága az elitmezőnyre vagy sem? Mert amit a csoportkörben mutatott, az akár egy kis rutinnal elég is lehetne, amit viszont Ausztria ellen, az valószínű még a második vonalban is csak az éremszerzéshez, a középszerűséghez elég, feljutáshoz biztos nem.

- Ami a lelkesedésünket és az alázatunkat illeti, független a pénteki hatgólos vereségtől, az mindenképpen érdemes az A-csoportra. Mivel csapatunknak mindig is ezek a dolgok voltak az erősségei, egyebet, mondjuk a tudásunkat, képességeinket most nem is minősíteném az elithez képest.