Palkovics: Még nem élvezem annyira

Együttesünk tagjaira szombaton kora délutáni edzés várt, majd a 16:00 órai ebédet követően első szabadnapjuk eltöltésére készültek Zürichben. Többen az esti cseh-dán találkozót tervezték programjukba betenni, néhányan a városba készültek körülnézni. Utóbbira vállalkozott a fehérváriak gólerős jobbszélsője is.

- Jégkorongozóként minden bizonnyal már sokszor odaképzelte magát a tévé előtt ülve az A-csoportos világbajnokság jegére. A valóságban is átélve ilyennek képzelte?

- Az a furcsa, hogy egészen tavalyig, a szapporói feljutásig olyan nagyon még ennek a gondolatával sem játszottam el. Természetesen figyelemmel kísértem, láttam már számtalan vb-t, Prágában személyesen is ott lehettem a lelátón sokezred magammal, de annyira távolinak tűnt az a világ számomra, hogy válogatott játékosként nem képzeltem oda magam a jégre, még egy negyedik soros csereember helyére sem. A 18 ezres Skazka Arénában a Svédország-Kanada találkozóra mentünk ki, fantasztikus élményben volt részem. Miként az is felejthetetlen volt, hogy a két országból mennyien utaztak sokezer kilométert csak azért, hogy a vb-helyszínen szurkoljanak a kedvenceknek. Hol voltunk mi akkor ennek még csak a halvány gondolatától is... Most pedig minket kísértek el ilyen sokan és nekünk, értünk szorítottak, amikor tudjuk, milyen anyagi áldozattal jár eljönniük a szurkolóknak. Még mindig hihetetlen számomra.

- Egészen Szapporóig nem hitte el, egyszer valami hasonló vb-élménynek egyszer részese lehet?

- Nem nagyon, de ezzel a csapatból valószínű többen így vannak. Inkább csak eljátszottam a gondolattal, de azt már nem hittem el hozzá, hogy ez valaha meg is valósulhat. Úgy éreztem, hiába vagyunk jók a második vonalban, alkotunk évek óta egységes, jó gárdát, valamelyik rivális mindig meg tud előzni bennünket. És ez így is ment éveken keresztül. Egészen Szapporóig.

- Egy mérkőzésen rengeteg lélektani pillanat van, ez lehet a pályára bekapcsolódva a játékba, egy cselnél, egy megindulásnál, egy szerelési kísérletnél, egy bulinál, de akár a kispadon ülve is. Mi volt az első A-csoportos vb-mérkőzés ilyen jellegű, személyesen is átélt tapasztalata?

- Azért az elmúlt években találkozhattunk elitcsapatokkal, kanadaiakkal, svédekkel, finnekkel, oroszokkal, szlovákokkal, vagy éppen klubszinten például a Kontinentális Kupában. Így már volt személyes élményünk arról, milyen az, amikor klasszisokkal, NHL-s kiválóságokkal találkozik az ember. Úgyhogy ettől önmagában már nem esünk hasra, már nem lepődünk meg.

- Mégis visszafogottan kezdett az együttes Szlovákia ellen, személy szerint az egyik kulcsembertől sem lehetett látni annyi és olyan lendületes megindulást, mint mondjuk fehérvári klubjában. Mi volt ennek az oka?

- Értem a célzást, de ezt a csapat taktikája kívánta így meg. A védekezésen volt hangsúly, amibe kevés egyéni vállalás fér bele. Ha szerelnek és mögém kerül a korong az emberrel, akkor ezen a szinten már olyan jók az ellenfelek, hogy abból nagy valószínűséggel helyzet, lövés is lesz. Ezt a számot akartuk minél jobban lecsökkenteni azzal, hogy a lehető legkevesebbet hibázzuk. Tudom, nem egy látványos játék ez, nem szép hoki, de itt most nekünk csak ez a taktika hozhat eredményt. Meg aztán saját tapasztalatból tudjuk, milyen nehéz olyan ellenféllel szemben játszani és érvényesíteni a papírformát, amelyik betömörül a saját térfelére, hiszen játszottunk ilyen meccseket is szerencsére az elmúlt években elég sokat. Azért azt se felejtsük el, hogy egy elitcsapattal játszottunk, azért a vb második feléből lévő riválisok ellen nem lenne akkora a különbség a játék képében. Többet lenne nálunk a korong, mint a szlovákok ellen.

- Mennyivel nagyobb az iram, mennyivel vett ki többet a csapatból a pénteki mérkőzés, mint egy Divízió I-es találkozó, vagy egy rangadó mondjuk az EBEL-ben?

- Azért nagyobb volt az iram, ehhez kétség sem fér, viszont olyan nagyon nem éreztem, hogy lefárasztott volna. Inkább védekeztünk, ami elsősorban pszichésen fárasztó, mintsem fizikailag. Az erőnkből legalább ennyit kivesz egy olyan meccs, amelyen mi vagyunk erőfölényben és folyamatosan támadunk, megyünk vissza a korongért, majd visszük be a támadóharmadba.

- Éveken keresztül a Palkovics-Ocskay duó mellé kellett keresnie az edzőknek Székesfehérváron és a válogatottban is harmadik embert a balszélre. Társa és barátja tragikus halálával változott a kép és egy összeszokott fehérvári duóval, a Fekete-Kovács párossal találta magát egy sorban. Elég olajozottan működik a gépezetük?

- Ezt azért így nem merném kijelenteni, annál is inkább, mert Gáborral együtt felnőve valóban becsukott szemmel is éreztük egymást. Korábban a Volánban játszott velünk egy sorban Dani és Csabi is felváltva. Viszont most a felkészülési meccseken, amikor már nekünk hármunknak kellett volna összecsiszolódni, Csabi vállsérülése miatt kiesett. Idő kell még az összeszokottságunkhoz. A szombati edzésen viszont már más összetételű támadósorban is gyakoroltatott bennünket Pat Cortina, aki keresgéli, próbálgatja az általa legideálisabbnak vélt triót. Így elképzelhető, hogy Kanada ellen nem úgy áll fel a mi támadótriónk, mint Szlovákia ellen. A centernek nagyon fontos a szerepe egy sorban, a védekezésben és a támadásvezetésben, az indításoknál is kulcsfontosságú pozíció az övé. Nem mindegy ki játszik ezen a poszton és milyen a játékkapcsolata a szélsőkkel.

- Egy hónapja hunyt el ifjabb Ocskay Gábor, akinek távozása a mai napi felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Mennyire árnyékolja be ez a tragédia annak a játékosnak a vb-szereplését, aki a keretből a legközelebb állt hozzá?

- Hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni Gábor elvesztését, bár tudom, végleg kitörölnöm úgysem lehet. Ezt magammal viszem majd a pályafutásom hátralévő időszakában éppen úgy, mint az életemben. Sokszor azon kapom magam, hogy hiába ez a csodálatos, nem várt élménye életemnek és pályafutásomnak, még nem élvezem annyira, mint amennyire lehetne és kellene. Néha kívülállóként élem meg a velem történteket, máskor üresség van bennem. Csak úgy megtörténnek a dolgok, de nem élem meg őket. Nehéz ezt az érzést szavakkal kifejezni, körülírni. Egy biztos, a sors ezt a nehéz feladatot mérte ránk, ezzel a helyzettel kell megbirkóznunk.