Kercsó Árpád: Én mindig hittem bennük

- Jó játékot és sima, nagyarányú, hat-nyolc, de akár tízgólos győzelmeket várok a hétvégén – mondta Kercsó Árpád a sporthirado.hu megkeresésére. – Nem hiszem, hogy indokolatlanul teszem ilyen magasra a mércémet, az ellenfeleink ugyanis nincsenek egy súlycsoportban a mieinkkel. De az is plusz motivációt jelent majd a magyar csapat számára, hogy a szapporói siker után magyar jégen, magyar közönség előtt léphet pályára. Biztos vagyok benne, hogy nagyon meg akarják mutatni magukat, így felszabadultan, jó kedvvel játszanak majd. Nem hiszem, hogy a tét, vagy az elvárás bénítólag hat majd rájuk, pont az ellenkezőjét várom.

- A tíz évvel ezelőtti, fiatal, sokra hivatott magyar válogatott szinte egészében Kercsó Árpád csapata volt. Mennyire az a mostani nemzeti csapat, amelynek alappillérei ugyanazok, mint voltak egy évtizeddel ezelőtt?

- Nagyon nehéz ezt megmondani. Ezt a csapatot, a benne játszókat javarészt én engedtem útjára, azt hiszem, ezt senki nem vitatja el tőlem. Azóta viszont olyan hatások érték őket, amiket én, de legyen az bármilyen edző, már nem tudta volna nekik megadni.

- Mire gondol?

- Arra, hogy a fehérvári játékosok második esztendejüket kezdik el egy olyan színvonalú bajnokságban, az EBEL-ben, amire annak idején nem sok lehetőségünk volt. De említhetném a Franciaországban légióskodó játékosokat, akik úgy tudnak csapatuk kulcsemberei lenne, hogy klubjukban, illetve a ligában számtalan légiós, köztük kanadai játékos található. Ezeken a találkozókon olyan meccsrutint, tapasztalatot, önbizalmat tudnak felszedni és elraktározni, amit egy tréner egy edzésen képtelen nekik megadni.

- Ladányi Balázs, volt dunaújvárosi játékosa, csapatunk kulcsembere szerint nemzeti együttesünk szekere a 2001-es Divízió I-es vb-n indult meg, pedig akkor jobbára még csak hírből ismerték az előbb említett sorozatokat.

- Ez a csapat már akkor megvillantott magából valamit. A házigazda, nagy esélyes franciákat legyőztük, a szintén az A csoportra aspiráló dánok ellen 0-3-ról egyenlítettünk. Tíz perc volt hátra a találkozóból és kikaptunk ugyan, de jobb kapusteljesítménnyel még nagyobb meglepetést okozhattunk volna. Leginkább az önbizalom hiányzott még a fiúkból, hogy igenis meg tudják csinálni. Mert az nem elég, hogy egy-két játékos így ment ki a jégre, ezzel mindenkinek azonosulnia kell. És nemcsak a csapaton belül, hanem az őket körülvevő közegnek is. Emlékszem, egy újságírói sem jött el velünk Franciaországba, most pedig micsoda média és szponzori felhajtás van körülüttök, többezer ember várja, hogy láthassa őket.

- A feljutásról szőtt hihetetlen álmokat végül Szapporóban valósította meg a válogatott. önt mennyire érte váratlanul a bravúr?

- Semennyire, ugyanis én mindig hittem bennük. És hittem abban is, hogy ez a csapat képes lesz megvalósítani mindannyiunk álmát. Kellett ehhez egy jó kapus. Szuper Levente 2001-ben klubkötelezettsége miatt még nem lehetett velünk, de az ő belépésével alapjaiban változtak meg az esélyek és a lehetőségek. A védelemben Tokaji Viktor, Horváth András és Szélig Viktor nagyon sokat fejlődött, tulajdonképpen meccsről meccsre érezhető volt náluk ez a változás. Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián és Ladányi Balázs pedig már húsz évesen klasszisok voltak. Hiányzott melléjük még három ember és már előbb összehozták volna a feljutást. Az elöl-hátul nagyon hasznos játékra képes Vas Márton az előbb említettekhez képest későn ugyan, de beérett. Már-már Ladányi-szintű teljesítményre képes, gólerős játékos lett, nagy segítségére volt ebben, hogy Balázzsal egy sorban szerepelhet évek óta. Aztán ott vannak a fiatal volánosok, akik szintén nagyon megerősödtek az elmúlt években, amire az EBEL tett még rá egy lapáttal. Ennyi kellett ahhoz, hogy meglegyen végre a bravúr.

- Jelenleg Zalaegerszegen dolgozik, ahonnan az ígéretes indulás után a gondokról lehetett hallani. Most éppen hol tartanak?

- Szűkölködünk. Két héten belül talán megoldás lesz a gondjainkra, amelyek anyagi természetűek. Valószínű javarészt önerőből tudunk majd működni a jövőben, az önkormányzat inkább csak hozzájárul ehhez, de a fenntartást nem vállalja. Három korosztályos csapatunk van, a létszám ötven fölötti, tehetségekben itt sincs hiány. Egy a bajunk, mármint az anyagiakon túl, de az nagyon, hogy messze vagyunk. Az indulásnál kifejezetten jól jött, hogy egy kis szigeten tudunk dolgozni, mostanra viszont eljutottunk arra szintre, hogy már hátrány. Dunaújvárosban vagy éppen a Budapest Starsnál nem volt gond a távolság, mindig volt ellenfél, rivális, akivel össze tudtuk mérni magunkat. Most egy kicsit nehezebben lépünk ebben a tekintetben. Nem is lenne semmi gond, ha ukrán, szlovák vagy cseh szomszédaink lennének, de sajnos azt kell látnunk, hogy hiába jegyzik kicsivel előttünk a szlovén és az osztrák jégkorongot, utánpótlás szinten nem versenyképesek velünk. Gyengébben állnak ebben a tekintetben, pedig földrajzilag elérhetők lennének, de nem tudunk fejlődni ellenük.

- A budapesti olimpiai selejtező személyesen is jelen lesz vagy csak a tévén keresztül követi majd az eseményeket?

- Csapataimra több meccs is vár a hétvégén, így pénteken és vasárnap a munkámat végzem majd, de a szombati, horvátok elleni találkozón ott leszek majd a Sportarénában.