Kangyal búcsúztatása motivációt adott

Szerző: shLétrehozva: 2009. január 28. 18:42
A hétvégi elődöntőket követően kialakult a MOL Liga fináléjának párosítása: a HC Csíkszereda ellenfele városi riválisa, SC Csíkszereda lesz. Az EBEL-ben már matematikai esélyes sincs a rájátszásba kerülésre az Alba Volánnak, amely az elmúlt héten kilencgólos győzelmet is aratott, majd elbúcsúztatta volt csapatkapitányát, Kangyal Balázst. A honi bajnokság középszakaszába átsorolt magyar klubok sorra erősítenek, az NZ Starsban folytatja pályafutását Sille Tamás. Többek között erről formált véleményt a SportHíradó.hu sportági szakértője, Kovalcsik Péter.


„Benne volt a pakliban, hogy a két csíki csapat jut be a MOL Liga döntőjébe, hiszen az alapszakaszban a két magyar klub előtt jártak. Ennek ellenére azt hiszem sem az Újpest, sem az NZ Stars nem vallott szégyent a két csíki elődöntőben. Maximálisan, becsülettel helytálltak, szoros meccseket játszottak, nehezen adták meg magukat. A döntőben egy ilyen városi ki-ki meccsen bármi megtörténhet, a papírforma HC-sikert ígér, de én azt is el tudom képzelni, hogy a három nyert mérkőzésig tartó párviadal eldöntéséhez öt találkozóra lesz szükség.”


KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Csíki előny a Stars és az Újpest ellen

Csíkszeredai házidöntő a MOL Ligában

Az SC Csíkszereda már döntős



Az Alba Volán az elmúlt egy hétben az Innsbruckot kilenc (10-1), a Grazot egy (4-3) góllal verte, de még a Villach ellen is szerzett egy pontot, hiszen csak a büntetőpárbajban adta meg magát. A fehérváriak visszavonultatták és felhúzták Kangyal Balázs, korábbi csapatkapitányuk mezét, viszont most már matematikai esély sincs bekerülniük a rájátszásba.

„A Volán-Innsbruck meccs tipikusan az a mérkőzés volt, amelyen az egyik csapatnak minden sikerült, minden csel, minden lövés bejött, a másiknak meg semmi, pedig nem is játszott rosszul. Ellenben a fehérváriaknak mind a három soruk kiválót érdemel, bár még nincs vége, egy szezonban csak egyszer sülhet el ilyen jól a bot, ezt most a fehérváriak le is tudták. A keddi győzelemmel végképp elúsztak matematikailag is a rájátszásba jutás esélyei, de érződött, hogy Kangyal Balázst, korábbi kiváló hátvédtársukat búcsúztatták el, ami óriási plusz motivációt jelentett számukra. Változatlanul azt mondom: a Volán önmagához, az első EBEL-szezonban nyújtott produkciójához képest nagyszerűen szerepelt. A múltkor még azt tudtam mondani, több mint kétszer annyi pontjuk van most, mint egy éve, ezt most módosítanom kell: immár közel háromszor annyi pontra voltak képesek, mint a bemutatkozó idényükben.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Alba Volán-Graz 4-3

Alba Volán-Villach 2-3-büntetőkkel

Alba Volán-Innsbruck 10-1

Elkezdődött az ob I középszakasza: erősítettek a honi klubok, elsősorban légiósokkal, de például a magyar válogatott oszlopos tagja, Sille Tamás a HC Csíkszereda csapatából az NZ Starsba igazolt.

„Jellemző ez a rájátszás előtti erősítés a csapatokra, hogy a playoffban kicsit boruljon az alapszakasz során kialakult erőssorrend. Nagyon azonban nem hiszek abban, hogy egy-két új játékos csatasorba állítása alapvetően megváltoztatná az erőviszonyokat. A komplett Alba Volánnak valószínű így sem lesz ellenfele, maximum egy-egy harmad erejéig tudják őket megszorítani, esetleg egy-egy mérkőzésre. A döntőbe jutásért viszont az Újpest és az NZ Stars nagy versenyt futhat, ott egy új kulcsember beszállása akár döntően befolyásolhatja a párharc alakulását.”

Szilassy Zoltánnak, a Dab.Docler csapatkapitányának a szemét több órán keresztül műtötték, miután az egyik hétközi edzésen csapattársa, Galanisz Nikandrosz ütője egy szerencsétlen mozdulatot követően peches helyen találta el.


„Ritkák az ennyire súlyos és ilyen peches sérülések a jégkorongban, de előfordulnak. Szurkolok Szilassy Zolinak, hogy ne legyen maradandó egészségkárosodás a dologból. Annak idején nekem is volt egy hasonló esetem, 1982-ben egy magyar-jugoszláv találkozón kivetődtem egy korongra, ami viszont valahogy bepattant az álarcom alá. Két helyen tört el az állkapcsom, nyolc hétig voltam összedrótozva, tizenegy kilót fogytam. Mindezt nem sokkal az 1983-as C-csoportos vb előtt. Amelyen aztán csak ott lehettem, életem legjobb formáját nyújtottam, bekerültem az All Star-csapatba, pedig kiváló kapusokkal futottam meg azt a külön versenyt. Ráadásként és gyógyírként a csapat a budapesti tornán második helyen végezve feljutott a B-csoportba. Úgyhogy nekem szerencsés kimenetelű volt a balesetem. Nem úgy egy Leveles Gyuri nevű fiatal játékosnak, aki az 1960-as évek egyik nagy tehetsége volt, és edzésen az egyik szeme világát el is veszítette, amikor pechesen ráesett egy korcsolyára. Aztán nagyon fiatalon, 25 évesen hunyt el. De említhetném az 1990-es évekből Paraizs Ernő esetét, aki szintén jó képességű, válogatott védő volt és egy Dunaújváros elleni rangadón szenvedett olyan súlyos szemsérülést, hogy abba is kellett hagyni a versenysportot.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Meg is vakulhat az újvárosi hokis