A harmincezer férőhelyes ultramodern berni futballarénában az olaszok, a franciák és a románok ellen is a narancssárga szín dominált a lelátón, a mérkőzések előtt, alatt és után pedig a mintegy ötvenezres holland tábor karneváli hangulatot teremtett a svájci főváros utcáin, terein.
A svájciak – ha már saját válogatottjukat nem biztathatták tovább – a narancsmezesek mellett törtek lándzsát és éjt nappallá téve buliztak a németalföldiekkel a futball ünnepén.
A halálcsoportból ugyan a románokon kívül a franciák estek ki, de a hollandoknak is búcsúzniuk kellett. No, nem a további küzdelmektől, csak Berntől. Alexander Tschaeppaet polgármester pedig nem feledkezett meg az elköszönő barátokról, és gyeptéglákkal kedveskedik nekik.
A Stade de Suisse játékterét amúgy is kicserélik, a hollandoknak pedig szívesen emlékbe adnának néhány darabkát a számukra kilenc gólt és kilenc pontot hozó pázsitból.
Bárki részesülhet a nem mindennapi ereklyéből, így Marco van Basten szövetségi kapitány vagy a játékosok közül Edwin van der Sar, Wesley Sneijder, Robin van Persie vagy Ruud van Nistelrooy is. De a szurkolók is eltehetnek emlékbe egy-egy gyepdarabot, feltéve, hogy nem kapkodják el valamennyit az oranje játékosai.
„Azt szeretnénk, ha mindannyian valamilyen kedves emlékkel távoznának a stadionból, és sosem felednék az itt töltött csodálatos napokat, heteket – jegyezte meg Alexander Tschaeppaet. – Nagyon szomorúak a berni lakosok, hogy a hollandok átköltöznek Bázelbe.”
Szó sincs arról, hogy egyoldalú lenne a svájci-holland barátság, a németalföldiek a két legolvasottabb berni napilapban egyaránt egész oldalas hirdetést jelentettek meg, így mondva köszönetet a vendéglátóknak.
A hollandokra az oroszok várnak Bázelben, a „szbornaja” testén át vezet tehát az út az osztrák fővárosba. Az elődöntőnek és a döntőnek is a bécsi Ernst Happel Stadion ad otthont.