A himnuszok alatt a két csapat játékosainak arcát elnézve az olaszokén az elszántság és az önbizalom, míg a spanyolokén a visszafogott erő köszönt vissza. A két kapitány választott, ritka pillanat: a két kapus volt az, akik döntöttek a térfélről és a kezdésről. Buffonnak kedvezett a szerencse, így ő választhatott térfelet, a spanyolok viszont kezdhettek.
Xavi vezérletével a spanyolok bizonyultak kezdeményezőbbnek a mérkőzésen nyitányán, járt a labda lábról lábra, de a kapu közelébe, helyzetig nem jutottak. Labdabirtoklásban viszont messze verték a védekezésre koncentráló, saját tizenhatosuk előterét megszálló olaszokat.
Aztán előbb Casillasnak, majd Buffonnak akadt dolga, de mindketten rutinból oldották meg a számukra nem túl nehéz feladatot. Azt viszont már közel sem minősíthetjük annak, hogy védőerényeket csillogtatva Villa és Torres, valamint Cassano is szépen szerelt a hátsó régiókban.
Az első negyed órához közeledve 70-30 százalékban a spanyolok voltak jobbak a labdabirtoklási mutatóban, de ez semmivel sem jelentett többet számukra.
A spanyolok két tizenegyest kértek számon a játékvezetőn – Torres esését még erős elfogultsággal sem lehetett volna megadni, David Villáét kis jóindulattal már talán –, majd az olaszok Perrotta révén egy fejessel veszélyeztettek, de játékban még mindig nem tudtak ellenfelükhöz felnőni. Nagyon érződött Pirlo hiánya, nem volt olyan játékos az olasz csapatban, aki ritmust és fazont adott volna a játéknak, kapocs lett volna a védők és a támadók között.
Ambrosini labdaszerzése okozott izgalmakat a spanyol kapu előtt, főként mert a kontránál nem állhatott fel a spanyol védelem, de a középpályás beadása erősnek bizonyult, így a labda elsuhant a belül érkező Toni-Cassano páros előtt.
A saját maga által kiharcolt szabadrúgást 25 méterről David Villa küldte laposan kapura, vetődésre kényszerítve a feladatot tökéletesen teljesítő Buffont.
Capdevila volt az a mezőnyben, akiben először benne volt a hibázás lehetősége. Az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált: akaratát egyik csapat sem tudja gólt érően ráerőltetni a másikra, így egyéni hiba kell, hogy helyzet alakuljon ki. A spanyolok balhátvédje előbb elnézett egy keresztlabdát, amelynek azonban még csak olasz bedobás lett a vége, ám kevéssel később egy kissé felelőtlen visszapasszal kis híján Tonit indította, Puyolnak kellett kisegítenie.
A hajrára a spanyoloknak megjött a lövőkedve, de a kaput nem találták el, jobb esetben Buffon védett. A szünet előtt Grosso buktatása adott okot vitára, a tizenhatos előterében a labdát mellette megtoló Silva lábfejére lépett rá. A spanyolok a tizenegyespontra mutattak, az olaszok a tizenhatoson kívül, döntött azonban Fandel szava, aki nemes egyszerűséggel továbbot intett.
A szünetben egyik szakvezető sem változtatott együttesén, inkább kivártak, mintsem elégedettek lehettek a mesterek. Különösen Donadoninak akadhatott volna oka a váltásra.
A játék képe nem sokat változott a második felvonás elején: nyomtak, de eredmény nélkül a spanyolok, az olaszok saját térfelükre szorultak be.
Aragonés tizenöt perc elteltével komoly lépésre szánta el, vezéráldozattal próbált változtatni együttese játékán: a barcelonai Xavi-Iniesta páros helyett a Cazorla-Fábregas duó érkezett.
Két perccel később azonban váratlanul, tulajdonképpen a semmiből alakult ki gólhelyzet a spanyol kapu előtt: Camonaresi lövését bravúrral védte Casillas lábbal a gólvonalon.
A lendületes olasz csereembert kevéssel később Silva, majd Senna buktatta: kis túlzással Camonaresiben több élet volt, mint társaiban együttvéve.
Villa szeretett volna tizenegyest kapni, miután lendülete megtört az olasz tizenhatoson belülre érve és belebonyolódott egy cselbe, de műesésért sárga lapot kapott. Grosso pedig kakaskodott egy keveset Torres-szel, ez azonban nem volt benne a mérkőzésben, gyorsan el is csitultak az indulatok.
Az olaszok egysíkú játéka változatlanul Tonira épült, de a felívelések nem hoztak eredményt. A spanyolok viszont fáradni látszottak, a friss erő, Fábregas lendületes megmozdulásaiban bízhattak a hajrát megelőzően. Mivel azonban a szélsőhátvédek nem segítettek be a támadásba, az olaszok ellenben visszazártak, a spanyolok soha nem tudtak létszámfölényt kialakítani.
A spanyolok lövőkedvét dicsérhettük a 80. perchez érve, a pontosságát kevésbé: tizenhat lövésekből mindössze három találta el a kaput. Ugyanez a mutató a túloldalon jóval szerényebb, viszont pontosabb: hat lövésből kettő ment kapura.
De hol volt azaz egy, amelyik gólt érhetett volna? A rendes játékidő végéhez közeledve a színvonal és az iram is jelentősen csökkent, a felek is fáradtak, de a hibákat is szerették volna kiküszöbölni.
Senna lehetett volna a spanyolok nyerőembere: előbb távoli szabadrúgását öklözte ki Buffon, majd egy mezőnyből kapura küldött lökete pördült át az előrevetődő olasz kapus hasa alatt, de a kapufa kisegítette a hálóőrt.
A 83. percben aztán Toni mentette meg a még veszélyesebb helyzettől a spanyol kaput, amikor Di Natale beadását kapu mellé ollózta, az abszolút ziccerben érkező Grosso elől.
A hajrában Güiza kapott lehetőséget Torres helyett, hátha gólerős bajnoki formájából a görögökhöz hasonlóan az utolsó percekben villant valamit. Nem tudott, ő sem, jöhetett a túlóra, az Eb-n immár harmadszor.
Egy akcióból a spanyolok kétszer is veszélyeztettek mindjárt a hosszabbítás elején, de előbb Chielliniben akadt el a labda, majd Silva tüzelt a bal alsó mellé.
De az olaszok is végre mutattak valamit: előbb Grosso beadását mentette visszafutva csizmaszárral Marchena Toni elől, majd Casillas tolta bravúrral szögletre Di Natale léc alá tartó fejesét. Toni a röviden állva csúsztatott kapu fölé egy derékmagasságban érkező beadást, a látottak alapján megállapítást nyert: az olaszok nem igazán bíztak a büntetőpárbajban.
A hosszabbítás második félidejének elején az olaszokhoz harmadik csatárnak beállt Alessandro Del Piero is, hátha a rutinos öreg harcos meg tud villanni, legalább egyszer. Sokkal többre már úgy sem volt ideje.
Villa lábában volt és maradt benne a győztes találat, a csatár Silva zseniális kiugratását vette át kicsit hosszan, lehetőséget adva ezzel Bufonnak, hogy a kapujából kifutva jól zárja a szöget és a lövést szögletre mentse. A folytatásban nem akadt komoly helyzet, jöhettek a büntetők.
Az olaszoknál Di Natale és De Rossi is hibázott, illetve Casillas védett két alkalommal, míg Buffon csak Güiza büntetőjét tudta hárítani.