- Gratulálok ehhez a gyönyörű kitüntetéshez.
- Köszönöm szépen, azt hiszem, ez egy hosszú pályafutás érdemrendje, elimerése. Büszke és boldog vagyok, hogy megkaphattam.
- Mi is, hogy novemberben végre újra láthattunk téged bokszolni. Tizenkét menetben, pontozással legyőzted a címvédő Giacobbe Fragomenit Kielben. Hogy emlékszel vissza az év számodra második találkozójára?
- Hát igen. A januári meccs után a novemberi is elég látványosra sikeredett. Nem volt egyszerű, mert betegen bokszoltam. A negyedik menet után már csak a szívem és a magyar nép szeretete adott nekem erőt. Ezért nyertem, de bevallom, mindenem sajgott. A fizikai fájdalom egy hét múlva elmúlt, a lelki öröm viszont egy életen át végigkísér.
- Egy ekkora siker és egy ilyen elismerés után mit tervez jövőre Erdei Zsolt?
- Ez egy borzasztóan nehéz kérdés, mert fogalmam sincs. Azt sem tudom, hol és hogyan folytatom. Egyeztetnem kell az Universummal, hogy egyáltalán kivel bokszolhatok majd.
- A cirkálósúlyban?
- Nem, nem célom ebben a súlycsoportban lecövekelni. Sem a magasságom, sem az ütőerőm nem akkora, hogy itt hosszútávra tervezhessek. Vissza szeretnék térni a félnehézsúlyba. Meglátjuk, mi lesz.
- Addig is már nyakunkon a karácsony és az újév? Hogyan telnek az ünnepek?
- Külföldről is várunk vendégeket, hogy aztán az otthon melegében szeretetben ünnepeljen együtt a család.
- Ha kívánhatnál valamit kettőezer-tízre, netán fogadalmat kellene tenned, mi lenne az?
- Fogadalmat nem teszek, kívánni viszont kívánok: mindenkinek nagyon jó egészséget és sok boldogságot!
 |
|
| Egy Madár is lehet büszke - nyakban az érdemrend | Fotó: Kovács Attila |