INTERJÚNK BARANYAI JÁNOSSAL ÉS GYENESEI ISTVÁN MINISZTERREL
Már majdnem fél év eltelt 2008. augusztus 13-a óta, s ha lassan is, de a lelki és testi sebek beforrni látszanak. Egy ország szorított Baranyai Jánosnak, aki a 77 kilósok szakítására készült – ekkor érte a baj, hiszen jobb karja kicsavarodott, a 148 kiló pedig a nyakába zuhant.
A nyáron még kétségbeesett sportoló hétfő délután már mosolygósan fogadta a rá váró újságírókat. Akkor még nem sejthette, hogy 300 ezer forinttal gazdagabban térhet majd haza Oroszlányba. Gyenesei István sportért is felelős miniszter ugyanis egy csekkel lepte meg a szerencsétlenül járt olimpikont.
„Háromszázezer forintot utaltunk a nyíregyházi egyesület számlájára azzal a kikötéssel, hogy az összeget teljes egészében Baranyai Jánosra áldozzák – nyilatkozta Gyenesei. – Levelet is mellékeltem a pénz mellé, néhány jó szót és mosolyt hoztam. Én köszönöm, hogy tudtam adni.”
Bizonyára meglesz a helye a pénznek, hiszen mint arra bizonyára emlékeznek, a baleset után a biztosítótól csupán háromezer (!!!), majd a Mező Ferenc Közalapítvány jóvoltából további százezer forintot kapott Baranyai. Akik akkor igazságtalanságról és bohózatról beszéltek, most valamelyest megnyugodhatnak.
- Örömmel látom, messze már az a fájdalmas arc, hiszen most egy fülig érő szájú fiatalember áll előttem.
- Hát, nem volt egyszerű, de köszönöm, a nehezén már túl vagyok. A lelki megrázkódtatásokon túl inkább a fizikai fájdalmak jelentették a nagyobb problémát. Az olimpia után a Sportkórházba jártam kezelésekre, illetve rehabilitációra. Azután átkerültem ide, a Váci utcába, Juhász Ferenc doktor úrhoz kontrollra. Nagyon boldog vagyok, hiszen jó híreket kaptam tőle, már rendesen edzhetek és terhelhetem a sérült testrészt.
- Látom, a karján ott virít a Peking 2008-as logó és ötkarika. A tetoválást babonából varratta a jobb kezére?
- Nem vagyok babonás, viszont az olimpia nagy hatást tett rám. Még akkor is, ha nem éppen életem legkellemesebb pillanatait juttatja eszembe.
- Most, hogy megkapta az orvosoktól a zöld utat, hogyan tovább? Egyáltalán, elkezdte már az edzéseket?
- Persze. Napi egy tréningem van otthon, Oroszlányban. Bár a Nyíregyháza versenyzője vagyok, egyelőre szülővárosomban maradtam. Természetesen folyamatosan egyeztetek Farkas Zoltán edzőmmel, így nem maradok el semmitől. Már száz kilót emelek.
- Jóllehet, nem is kellene segítő kéz...
- Megszereztem a középfokú edzőit, ám ez nem jelenti azt, hogy a magam ura lennék. Jobb ez így.
- Ez viszont segíthet a mihamarabbi visszatérésben. A madarak azt csiripelték, idén már újra versenyezni fog. Igaz ez?
- Így van. A tavaszi romániai Európa-bajnokságot még kihagyom, az ezt követő novemberi, dél-koreai vébét azonban már nem. Előfordulhat, hogy a két esemény között részt veszek kisebb megméretéseken is. Meglátjuk.
- A felkészüléshez, vagy ha jobban tetszik, az újrakezdéshez nélkülözhetetlen lendületet mindenesetre megkapta. Gondolom lökést ad mindezekhez ez a háromszázezer forint.
- Nagyon meglepődtem, hiszen nem számítottam ekkora kártérítésre. Jól jött ez a pénz, amelyet rendeltetésszerűen fogok felhasználni. Nagyon köszönöm a hozzájárulást, és azt, hogy nem felejtettek el. Érzem, újra a régi lehetek!
- Úgy tűnik, Baranyai János élete és karrierje ismét sínre került, de mit gondol a társakról, a magyar súlyemelés jelenlegi helyzetéről?
- Sajnos valóban nem rózsás a helyzet, hiszen e pillanatban nagyon kevesen vagyunk. Ugyanakkor bízom a remek utánpótlásban, mert vannak tehetséges fiataljaink, akik egy ütőképes csapattá érhetnek 2012-re.
- Remélhetőleg ott lesz a londoni olimpiai együttesben Baranyai János is…
- Húú, az még nagyon messze van, de ha rajtam múlik, akkor ígérem, én is részese leszek a nagy kalandnak.
BARANYAI HORRORISZTIKUS BALESETE (CSAK KÖTÉLIDEGZETŰEKNEK)
$$fhvideo:69823$$