Számomra régebben nem is volt kérdés, hogy Campagnolo vagy Shimano alkatrészekkel szerelném-e fel az országúti gépemet. Az egyszerre durván precíz és igénytelen, szebb és könnyebb Recorddal szemben eszembe sem jutott, hogy a japán alkatrészeket használjam, az ilyenekkel szerelt tesztkerékpárok után mindig nagy megelégedéssel ültem vissza az olasz technikára. Miután azonban közel egy éve sikerült próbára tennem az új 11-es Super Recordot és a 7900-as Dura Ace-t, kicsit megváltozott a véleményem.
A Campa – szerintem – minőségét, pontosságát tekintve visszalépett egyet a 11-es családdal, a Shimano viszont óriásit lépett előre a 7900-as Dura Ace-szel. Nyoma sincs a régi „takony” váltásnak, a hajtómű lánctányérjain pedig még semmi nem pakolta át ilyen ellentmondást nem tűrően a láncot. Végre „campás” a fékváltókar ergonómiája, a gusztustalan bumszli váltószerkezet átkerült a kormány közelébe. Durva fékerőt ugyan továbbra sem sikerült produkálni a japánoknak, és a szett – megint csak magánvélemény - kinézetre sem veheti fel a versenyt az olasz vetélytárssal, de a helyzet az, hogy használati értékét tekintve most párba állítható a Campával.
Egy évet kellett várni, és megjelent a 7900-as olcsóbb változata (ismerve a hazai viszonyokat a két „b”-n van a hangsúly), az Ultegránál azonban évek óta kulcskérdés, hogy bár külsőre nagyon hasonlít, de minőségileg mennyivel gyengébb kidolgozású a Dura-Ace-nél. A versenyterhelésnek kitett hamar széthulló fékváltókarok, a gyorsan nyúló-fogyó lánc és racsni a gyártó ajánlásának megfelelően inkább csak hobbi-sport használatra tette alkalmassá az Ultegrát, nem profi versenyzésre, gyakori lánccserével el lehetett vele húzni pár évig.
Sajnos a rövid próba alapján csak a mozgó alkatrészek, a perselyezett részek feszegetéséből lehetett következtetni az élettartamra, de az efféle szubjektív véleményformálást inkább hagyjuk, ez a kérdés nyitva marad. Annyit röviden megjegyeznék, hogy első blikkre nekem masszívabbnak tűnt a régi Ultegránál, és minőségét nézve most kisebb a különbség a Dura-Ace – Ultegra összevetésben, mint a korábbi sorozatú szetteket párosítva.
A külső megjelenéssel kapcsolatban talán figyelembe sem kell venni az olvasónak, hogy mi olvasható egy ilyen írásban, mindenkinek más tetszik. Ezt csak azért írom le elöljáróban, mert szerintem az új hajtókarnál rondábbat még a kiállítás apró kínai pavilonjait fürkészve is nehezen lehetett találni, a se nem polír, sem semmilyen hatású felületkezelés alapján élőben úgy néz ki messziről, hogy akár valami szépen lefestett fröccsöntött műanyagdarab is lehetne. (Objektív módon beszéljenek a képek.)
A hajtómű „érdekes” formájának oka a Dura-Ace-hez hasonlóan az üreges lánctányér kialakítás, aminek használati értékéről érdemes megkérdezni ProTour csapatok szerelőit, miért használják sokan a régi rendszert (elárulom, mert fele annyi idő alatt lehet tányért cserélni). A külcsínnel kapcsolatos negatívum még, hogy a manapság divatos fehér fényezésű vázakon sokkal kevésbé mutat jól ez a világos, fél-matt valami, mint a Dura-Ace vagy a Campa cuccok.
Sokak számára fontosak a súlyadatok, nos, az új Ultegra 150 grammal könnyebb a 6600 szériánál és 44 grammal az SL verziónál. (Hajtókar középrésszel 53-39 kiosztásban, 170mm hosszban: 785 gramm; fékváltókar: 445 gramm/pár; váltó: 190 gramm; átdobó: 89 gramm; fékek: 317 gramm; fogaskoszorú 11-23 kiosztásban: 208 gramm; lánc: 267 gramm; kerékszett: 695/957 gramm; agyak: 156/354 gramm; pedál: 317 gramm/pár.) Akit érdekel, a Dura-Ace-nél nagyságrendileg negyed kilóval nehezebb, ha nem számítjuk a kerekeket, továbbá a régi, 7800-as csúcs-szettnél is súlyosabb.
A műszaki tartalom teljesen megújult, és szerencsére itt már főleg pozitív változásokról beszélhetünk. Az egyik legfontosabb alkatrész, a fékváltókar, a Dura-Ace-hez hasonlóan nem is emlékeztet a korábbira, eltűnt a kar fejéből kilógó kábel, és a fejből a kormány tövéhez került a váltómechanizmus. Akik az olasz konkurenst favorizálják, sokkal kényelmesebbnek fogják ezt érezni, mint a korábbi Ultegrát. A különbséget lásd a fotókon.
A próba szempontjából különösen jó volt, hogy az új szettel szerelt bringa mellé kihoztunk egy régi Ultegrával szerelt Colnit is, hogy váltogatva a kerékpárokat még jobban feltűnjenek a különbségek. A működésben markáns eltérés van az új és régi Ultegrát összehasonlítva, a váltókart rövidebb úton mozgatva történik a váltás, határozottabb, kevésbé nyúlós a szerkezet. Ami nagyon fontos, hogy sokkal határozottabb a direkt visszajelzés váltáskor, jobban lehet érezni, hogy valóban megtörtént a váltás.
A mechanika ugyanúgy változott, mint a Dura-Ace-nél. A fékező kar szinte független a váltástól, annyiban avatkozik bele a váltásfolyamatba, hogy befelé is elforog, így mozdítva el az „igazi” váltókart A váltómechanikából két külön kar lóg ki, egy húzó és egy kioldó. A nagyobb lánckerékre váltásért felelős kis alumíniumkart egy rugó támasztja a fékkarnak, melyet befelé mozdítva végbemegy a forgósabbra váltás. A kioldókar a megszokott módon simul a fékkarba és hasonlóan működik, mint eddig.
A rövidebb úton történő váltó mozdulat és az áttervezett forma határozottan ergonomikusabb versenyszituációkban, sokkal biztosabb kézzel lehet váltani alsó kormányfogásban, a kormányt szorítva, kiállva sprintelve is – ez minden Shimano szett gyengéje volt a 7900-as Dura-Ace bevezetése előtt. Megint csak szubjektív, de sokkal jobban kézre áll.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerült-e megörökölni a Dura-Ace váltásteljesítményét terhelés alatt, nos sikerült. Már idegesített, hogy hátul nem bírom rávenni félreváltásra. Hegyen felfelé is bármilyen terheléssel felment a lánc nagytányérra. Egy dolog tűnt fel, hogy könnyen ledobja a láncot üresbe nagytányérról kistányérra váltáskor, ha közben nagy a nyomaték (hozzá kell tenni, ilyenkor már direkt túl nagy volt a nyomaték, csak a próba kedvéért, extrém szituációt produkálva). Miután vicsorogva nyúztam, gyötörtem az új Ultegra váltórendszert, majd átültem a régire, gyakorlatilag majdnem szétesett, nemhogy váltott volna.
A fékekkel nagy volt a gáz, nem is értettem. Az rendben, hogy a Shimano nem tud országúti féket gyártani, de az új Dura-Ace-re úgy emlékszem vissza, hogy sokat javult ezen a téren. Talán valaki megolajozta a fékpofákat, nem tudom, de a tesztpéldány fékjei még a korábbi 6600-as sorozatú patkókat is alulmúlták. Passz.
Szintén „durásra” fazonírozták a kerekeket is, mondhatnám semmi extra, immár fogadja a Tubeless országúti külsőket, és a szett talán legpofásabb elemei. Versenyzésre nehezek, mint a kő, cserébe ehhez képest drágák.
Sorról, láncról a váltásteljesítményt tekintve pozitívan tudok nyilatkozni, az élettartamot tekintve sehogy. Az egész szett élettartamának megbecsülésére sem vállalkoznék, az eddigi tapasztalatok szerint az Ultegra mindig gyengébb volt ebből a szempontból a Dura-Ace-nél. Viszont az új fékváltókar mechanikája – ami korábban kritikus pont volt a tartósság kérdésében – most teljesen más, és még a Dura-Ace-t sem használja senki egy szezonnál régebben. Majd kiderül.
Összességében tehát az új Ultegra jobban működik a 6600-asnál, könnyebb is. A fékeket leszámítva – ahol szerintem valami nem klappolt – teljesítménye közelíti a Dura-Ace-t. Szubjektív, de a kinézete miatt én nem szerelném fel soha a saját bringámra, viszont ha valakinek bejön ez a felületkezelés és színvilág, biztosan örömmel fogja használni, versenyzésre is abszolút alkalmas.