Új vádló vallomás: Armstrong doppingolt!

Szerző: shLétrehozva: 2011. május 20. 08:59
„Armstrong is használta, amit mindannyian… a legtöbben a mezőnyben használtunk, EPO, tesztoszteron, vérátömlesztés. Láttam az EPO-t a hűtőjében, Többször is láttam, ahogy beadja magának, ahogy mindnyájan csináltuk, ahogy én is, nagyon sokszor.”


A fentiek Lance Armstrong korábbi csapat- és honfitársa, Tyler Hamilton szájából hangoztak el, Athén olimpiai bajnokától, akit azóta már eltiltottak doppinghasználatért, az amerikai CBS „60 perc” című műsorában beszélt nyíltan pályafutásáról, a riport vasárnap kerül majd adásba.

Vagyis Hamilton szerint (aki 1998 és 2001 között volt csapattársa és legfőbb segítője a texasinak) a hétszeres Tour-győztes többször is élt teljesítményfokozó szerekkel a francia körversenyen szerzett sikerei idején, EPO-t és tesztoszteron-készítményeket is használt a Tour de France alatt.

Floyd Landis után Hamilton a második meghatározó csapattárs, aki doppingolással vádolja Armstrongot, akinek korábbi csapata, a U. S. Postal ellen szövetségi nyomozás folyik jelenleg. A texasi azonban továbbra is kategorikusan tagad, hasonlóan védekezve, mint ahogy Landis vádjaira reagált. Ügyvéde legfrissebb közleménye szerint Hamilton egy bukott kerékpáros, aki a médiát szeretné kiszolgálni, bevételt remél egy könyv megírásából, és nem lehet hitelt adni olyan ember szavainak, aki mindezidáig teljesen mást állított.

A U. S. Postal egykori nagy hármasa: Hamilton, Armstrong és Landis  

Hamilton szerint a kinyilatkoztatást korábbi csapata és az Armstrong ellen folytatott szövetségi nyomozás mozdította elő, aminek keretein belül tanúskodnia kellett a törvényszék előtt. Az amerikai bringás a következő nyílt levelet küldte el ismerőseinek a tv-műsorban tett nyilatkozatával kapcsolatban:

„Kedves Mindenki,
Remélem, jól vagytok!

Először is elnézéseteket kérem, hogy körlevelet küldök, ha lenne rá lehetőségem, mindnyájatokat meglátogatnám személyesen, remélem, hamarosan találkozunk.
Nem könnyű beszélni arról, amiről szeretnék, de nem fogok kertelni: a „60 perc” vasárnap esti műsorában egy olyan vallomást fogok tenni, amit már rég meg kellett volna tennem, nagyon rég.

Köztudott, hogy kerékpáros-pályafutásom során megszegtem a szabályokat, használtam teljesítményfokozó doppingszereket. Ezzel kapcsolatban újra és újra hazudtam, s ami a legrosszabb, ezzel megbántottam embereket, akik közel állnak hozzám. És hiába van okom rá, hogy ezt tettem – remélem, majd jobban megértitek ezeket az okokat, ha megnézitek az adást –, mindez nem teszi meg nem történtté, ami megtörtént, és semmiképpen nem lett volna szabad megtörténnie.

A legtöbben azt kérdezik, miért most? Két okból. Az egyik a kerékpáros-ügyben folyó szövetségi nyomozás. Az elmúlt nyáron idézést kaptam, hogy szövetségi törvényszék előtt tanúskodjak. Addig a pillanatig, amíg be nem sétáltam a bírósági szobába, nem mondtam igazat. Hat órán át tartott a kihallgatás, nekem ez olyan volt, mintha a Hoover Dam omlott volna le (híres vízzáró gát a Sziklás-hegységben – a szerk.), megnyíltam, elmondtam a teljes igazságot, és csakis az igazságot. És olyan megkönnyebbülést éreztem, mint még soha, felszabadultam az összes titok súlya alól, amit éveken át cipeltem. Éreztem, hogy számomra ez a helyes út.

A második ok szeretett sportágammal kapcsolatos. Ahhoz, hogy igazi megújulás történhessen a kerékpársportban, drasztikus változásokra van szükség, a legfelsőbb szinttől kezdve. Jelenleg én edzőként dolgozom, látom a fiatal srácokat, akik abban a reményben kezdik el, hogy a csúcsra érjenek. Hiszem, hogy aki belép a sport világába, nem kellene, hogy szembenézzen azzal a nehéz válaszúttal, amivel nekem kellett. S mielőtt a sportág előrébb lépne, szembe kell nézni az igazsággal.

Nem volt könnyű, nagy dolog ez, de szeretném, ha tudnátok, hogy már jól vagyok. Az edzői hivatás több örömet ad számomra, mint valaha gondoltam volna, és Tankerrel nagyon jól érezzük magunkat Boulderben. Nemrég ünnepeltem a 40. szülinapom, és a barátaim rendeztek egy meglepetéspartit a 80-as évek hangulatával, ott kellett volna lennetek. Élvezem az életet.

Újra csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom, és remélem, megbocsátotok nekem, legfőképpen tőletek, a családomtól és a barátaimtól számítok erre. Nagyon köszönöm nektek a támogatást és szeretetet, amit éveken át kaptam tőletek, és remélem, hamarosan egyre több időt tölthetek majd veletek. Anyu és Apu mindig mondta, hogy az igazság felszabadít, sosem gondoltam, hogy ennyire igazuk van.”