A rózsaszínű trikó, avagy a Maglia Rosa
Minden olasz kisrác álma, aki elkezd kerékpározni, hogy egyszer majd ő vihesse haza a legendás ruhadarabot. Versenyzőként pedig már az is óriási tiszteletet parancsol, ha valaki csak akár csak egy napra is magára ölthette és így tekerhetett a mezőnyben.
A verseny közben az a bringás viseli, aki a legjobb időeredménnyel áll az élen az összetettben. Itt nem a helyezési számok számítanak, hanem a szakaszokon teljesített időeredményeket adják össze, és az vezet, aki a legjobb ebben az összevetésben. Így fordulhat elő, hogy olyan kerekes is megnyerheti a Girót, aki nem szerzett szakaszgyőzelmet (ez történt 2008-ban is, Alberto Contador esetében). Ugyanakkor a sprinterek hiába nyernek több szakaszt is a három hét alatt, erőteljes, nehezebb testalkatuk a hegyekben hátrányt jelent (az emelkedőn a sovány, szikár bringások vannak előnyben) és általában annyi időhátrányt szednek össze, hogy esélyük sincs az összetett győzelemre.
A rózsaszínű trikót általában olyan versenyző viheti haza, akit nem tudnak lerázni a legjobb, filigrán hegyi menők sem, ugyanakkor elegendő izomerővel, technikával és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy az egyenkénti időfutamokon is ott legyen a legerősebbek között. A kerékpársportban örök érvényű szabály a háromhetes körversenyekkel kapcsolatban, hogy minden nap csúcsformában kell lenni és kell legalább egy nap, amikor extraklasszis teljesítményre képes valaki. Hibázni nem lehet, ha például egy hegyi szakaszon elfogy valakinek az ereje és veszít 5 percet, a mai, kiegyenlített erőviszonyok között nem fogja tudni visszahozni a hátrányt. Éppen ezért óriási taktikai harc folyik a csapatok között, a csapattársak általában egy versenyzőjüket segítik.
A Maglia Rosa színét a legnagyobb olasz sportnapilaptól, a verseny főszponzorától, a Gazzetta dello Sporttól örökölte. A rózsaszínű papírra nyomtatott újságot különleges célokra használják még napjainkban is a versenyzők. A hegycsúcsok tetején megszokott látvány, hogy az út szélén álló nézőktől átvesznek egy-egy lapot. No persze nem olvasás céljából, hanem hőszigetelő réteg gyanánt. A mez alatt elsimítva ugyanis a papír kiválóan felfogja a szelet, amikor a hűvös lejtőkön száguldanak lefelé a kerekesek, akár 90-100 km/h sebességgel…
A Maglia Rosáért folytatott verseny hőskora a 40-es, 50-es években volt, amikor Fausto Coppi és Gino Bartali vívott óriási küzdelmet, erről az időszakról több film is készült, akit érdekel, érdemes utánanéznie… A Giro legsikeresebb versenyzője a rózsaszínű trikó szempontjából Fausto Coppi, 5-ször sikerült nyernie (1940, 1947, 1949, 1952 és 1953) és összesen hétszer állt fel a dobogóra.
A piros trikó – a sprinterek ereklyéje
Az olaszok körversenyén a piros – korábban ciklámen – színű trikóban tekerhet, aki a legtöbb pontot gyűjtötte a sprinthajrákon (a szakaszok végén és a szakaszok közben kijelölt részhajrákon), ez a második legrangosabb díj a Girón. A legjobban természetesen a szakaszgyőzelmek hoznak a konyhára ebből a szempontból, a sík szakaszok végén a leggyorsabb lábúak óriási tömeghajrákban döntik el a helyezések sorsát, a csapatok ilyenkor teljesen más taktika mentén mozgatják a mezőnyt, mint a hegyekben. A sprinteken megszokott a 70 km/h körüli sebesség, az dönt, kinek mennyire gyors a véghajrája és mennyire tudott jól helyezkedni – utóbbi követelmény sikeres teljesítéséhez a csapat – a „vonat” – nyújthat jelentős támogatást egy sprinternek.
A zöld trikó – a legjobb hegyi menő címért
A verseny során a teljesítendő emelkedőket kategóriákra osztják és eszerint, valamint az áthaladási sorrendnek megfelelően pontozzák a versenyzőket. Ebben az összevetésben természetesen a kiemelt, legnehezebb hegycsúcsok a sokszorosát hozzák a konyhára, mint a kisebb, harmadik kategóriás emelkedők. Sokszor előfordul, hogy nem a hegyen legerősebb versenyzők viszik haza ezt a ruhadarabot, mert ők általában az összetettért küzdenek, ami sokkal fontosabb cél, minthogy egy-egy emelkedőn elsőként haladjanak át. Így fordulhat elő, hogy jó taktikával és erőbeosztással – erős túlzással – „bárki” hazaviheti ezt az ereklyét.
A fehér trikó – a legjobb fiatal versenyző díja
Egy különverseny a 25 évesnél nem idősebb bringások számára (a háromhetes versenyek szempontjából ők még nagyon fiatalnak számítanak, általában 28-30 évesen hozzák csúcsformájukat a bringások), a cél ugyanaz, mint a Maglia Rosa esetében, ki áll jobban az összetettben.