A sportág jellegéből adódóan egy csapat akár több héten át is úton lehet, a csapattagok igényeit ennek megfelelően hosszú távon is ki kell tudni elégíteni. Ha ez a technikai személyzet számára még nem lenne elég nehéz feladat, akkor ehhez még hozzá kell számítani, hogy minden versenyzőnek más és más igényei vannak. Vegyük példaként az olaszok nemrég visszavonult nagy klasszisát, Paolo Bettini-t, akiről köztudott volt, hogy reggelijéből versenyek előtt nem hiányozhatott a mogyorókrém. Bettini masszőre is jól tudta, hogy egy többnapos versenysorozat előtt jól be kell táraznia ebből a gazdag szénhidrátforrásból.
A Milano-Sanremo eredményhirdetési ceremóniája után tehát újra útra kelnek a csapatok buszai a szerelőkkel és masszőrökkel, hogy „speciális” szállítmányukat eljuttassák Belgiumba, a tavaszi klasszikus kerékpárversenyek első helyszínére. Egy hónapig vannak távol a csapat főhadiszállásától miközben a flamand településektől egészen az Ardennekig jutnak. A körülmények egészen mások egy ilyen kora tavaszi körúton, mint például egy többnapos nyári távolléten. A Milano-Sanremo alatt saját bőrükön is megtapasztalt korai olasz tavasz után a csapatoknak újra vissza kell térniük a télbe, a még igencsak hideg belga területekre.Bár a hőmérséklet nagyon gyakran csak pár fokkal emelkedik fagypont fölé, a szurkolók kerékpározás iránt érzett hatalmas szenvedélye teszi mégis forró hangulatúvá valamennyi északi klasszikust! Ilyen körülmények között semmit nem szabad a véletlenre bízni. Ezeken a versenyeken elért győzelem bármely kerékpáros karrierjének csúcsát is jelentheti.
De lássuk, mi mindenre kell odafigyelnie a csapatok technikai személyzetének egy többnapos távollét előkészületeikor. Kezdjük az egyik legfontosabb dologgal, az élelmezéssel. Az olasz csapatok esetében például az ellátmány összeállításakor nem hiányozhatnak a mediterrán étrend alapanyagai, a száraztészta, az olívaolaj, a parmezán sajt, a világhíres olasz kávé és a vörösbor. Igen, bármilyen furcsán hangzik is az olasz Pro Tour csapatok vörösbort is visznek magukkal a versenyekre. A szigorú edzők és csapatvezetők ugyanis azért néhanapján megengedik versenyzőiknek, hogy a vacsora mellé bort is fogyasszanak (persze csak mértékkel).
Mégis mekkora mennyiséggel számol egy profi olasz kerékpáros csapat az ellátmányát illetően? Íme néhány érdekes adat: egy körülbelül 20 napos körútra 40-50 kg száraztésztát, 20 üveg olívaolajat, 20 kg parmezán sajtot, körülbelül 50 liternyi vörösbort és 6-7 kg kávét halmoznak fel a csapatbuszokban. Ezek az adatok csupán tájékoztató jellegűek és nem csak a versenyzőkre, hanem a kisegítő személyzetet is magába foglaló egész csapat igényeire vonatkoznak. A személyzet ezen erőfeszítéseit napjainkban már nagymértékben megkönnyítik a kerékpáros csapatok elszállásolására specializálódott belga szállodák, amelyek éttermeinek választékában szép számmal szerepelnek olasz ételek is. De vannak olyan speciális, az olasz bringások által közkedvelt élelmiszerek is, amiket Belgiumban egyáltalán nem lehet beszerezni. Ilyen például a gesztenyelekvár, ami szinte minden olasz csapat raktárában megtalálható. Bettini kedvencére, a mogyorókrémre visszatérve érdekes adat lehet, hogy ennek a nagyon finom nyalánkságnak a fogyasztását nem minden csapat versenyzőinek engedélyezték edzőik. Például ez az édesség kifejezetten tiltottnak számított az azóta már megszűnt Fassa Bortolo gárdájánál.
A csapatok kamionjai a kerékpárosok versenyzéssel töltött idényének mindennapjait kényelmesebbé tevő berendezésekkel is el vannak látva. A mosó-és szárítógép, valamint a hűtőszekrény mellett fagyasztót is találni ezeken a járműveken. A fagyasztóba teszik például a versenyek közben frissítésként feladni kívánt és előzőleg lekvárral töltött kis zsemlécskéket is. Cipollini például aktív versenyző korában annyira szerette a fügelekvárt, hogy még a frissítőzsákokba is fügelekvárral töltött zsemlécskéket rakatott masszőrjével. Ugyan így tett hű vízhordója, Scirea is. Talán a kerékpárosokra jellemző a legjobban az, hogy a jobb teljesítmény reményében csapattársaik, vagy éppen más csapatban versenyző ellenfeleik étkezési szokásait is átveszik. Például amikor Moreni és Bertolini elkezdték a szójatejet inni, nem sok idő kellett hozzá, hogy számos versenyző is „rászokjon” a tápanyagok hatékonyabb felszívódását elősegítő italra… Ha már a verseny közbeni táplálkozásról van szó, akkor nem mehetünk el szó nélkül a több olasz csapatnál is jól bevált marcipánmassza mellett, amiből általában a március eleji szicíliai versenyek alatt szoktak a masszőrök jócskán bevásárolni az idényre. A tömbökből később kis kockákat vágnak, amiből a versenyzők 4-5 darabot esznek meg a versenyek közben. Az édes, energiával teli massza magas olajtartalmának köszönhetően különösképpen közkedvelt táplálék a hideg, kora tavaszi versenyeken.
Ha már a hideg időnél tartunk, akkor pár mondat erejéig tegyünk említést a versenyzők ruhatáráról is. Téli mezek, láb- és karmelegítők, kamáslik, kesztyűk és sapkák mind-mind a profi kerékpáros téli ruhatárának nélkülözhetetlen kellékei közé tartoznak.
A masszőröknek azonban nem csak a versenyzők élelmezéséről, hanem szakmájukból eredendően minden, a sportolók masszírozásával kapcsolatos kelléknek a beszerzéséről és a készletek kezeléséről is gondoskodniuk kell. A bemelegítő- krémek és balzsamok mind-mind a hideg elleni védelemben segítik az időjárás viszontagságainak kitett kerékpárost. Különleges kiegészítőnek számítanak a melegítő ragtapaszok, melyeket 15-20 perccel a rajt előtt helyeznek fel a nyakszirti-, ágyéki- és térd alatti területekre. Melegítő hatásuk mellett csillapítják az északi klasszikusokra olyannyira jellemző macskaköves részek által okozott vibrációkat is. A pavékkal teli versenyek után a masszírozás területei a lábak mellett a karokra, vállakra és a gerinctájékra is kiterjednek.
A masszőrök kamionjainak feltérképezése után már nincs más dolgunk, mint megnézni a szerelőkét. A rázatók miatt a szerelőknek is a megszokottól eltérő alkatrészekkel kell készülniük egy tavaszi klasszikusra. Kezdjük mindjárt a kerekekkel, amiből egy csapat általában 50-60 párt visz magával egy-egy versenyre. A Párizs-Roubaix-on például a hegesztéssel készült felniket részesítik előnyben, amelyekre a rugalmasabb peremes külsők et szerelik fel. Az Ardennek útjaira pedig a karbon kerekeket használják a jól megszokott szingóval.
A kerékpárok tekintetében sincs egyszerű dolguk a szerelőknek. Versenyzőként általában öt kerékpárral számol egy csapat. A pavékra sem gyári új kerékpárokat áldoznak fel a csapatok, hanem inkább a korábbi szezonok alatt kissé leamortizált bringákat alakítják át a rázatókkal teli versenyek jellegéhez.
forrás: Bicisport
Vasárnap Franciaországban, a „Klasszikusok Királynőjén”, vagy ha úgy tetszik az „Észak Poklában” állnak rajthoz a profi kerékpársport legkeményebb gladiátorai. A 260 kilométeres verseny különlegessége, hogy 27, összesen 53...
Tovább a teljes cikkhez »