Paraguayi Körverseny - élménybeszámoló

A fantasztikus bolíviai élmények után 10 nap „pihenés” következett, melynek keretében ketten, Árvai Attilával nekivágtunk Észak-Argentína, Salta es Jujuy provinciák szépségei felfedezésének, erről azonban máskor írok, mert a mostani aktualitás a Paraguayi Korverseny, és soha nem jutnék el az első etapig sem, ha most elkezdenek Saltáról írni…

Asuncionba brutális 90% körüli páratartalom es közel 40 fok körüli hőségérzet fogadott minket. Csodálatos vendéglátás kísért minket végig, szállásunk a Hotel Comite Olimpico-ban volt, ahonnan tegnap este jöttem el, mert hivatalosan 3 nappal a verseny után mar nem jár szállás, illetve már mindenki hazament, csak én maradtam itt egy kicsit felfedezni Asuncion szépségeit közelebbről... :)

Az első szakasz egy 7 km-es kronó volt, a hotelhez közel, a reptérnél, fordítós téma, életem leglazábban vett és legszenvedésmentesebb kronója volt, ami mindössze a 34. helyre volt elegendő. Az átlagpulzusom 190 volt a 10 perces erőkifejtés alatt, ami alapján nem volt spórolós, azonban ez a pihentség es a 45 fokos hőmérsékletérzet miatt volt ilyen magas, a valóságban szerintem visszafele vesztettem időt, mert 53-11-et erőltettem a fél-hátszélben, kicsit jobban kellett volna forgatni.

A második szakasz a csodálatos San Bernardino-ból indult, amit csak ma, 3 nappal a verseny után láttam igazán, hogy micsoda kis paradicsom a tó mellett. A szakasz 160 km volt, nagyrészt szakadó esőben, így szerencsére nem főttem meg annyira, mint a többi szakaszon. Az első 1.5 órában szuperaktív voltam, elsősorban csapatutasításra, hogy ha tudom, szívassam az uruguayi szélezésmenőket a dombokon, ha van rá kapacitás. Hát volt, csak éppen ők mind kibírták, azonban az első dombon nekem köszönhetően legalább 30-an leszakadtak a mezőnyből, és nem sokkal később emberünk vitte az első hegyi hajrát, amivel később a hegyi trikót is bebiztosította.

100 km környékén – amikor épp kezdtem magam visszafogni es pihenni, mert véget értek a dombok, és sejtettem, hogy régi ismerőseink, a Porongos Uruguayból minden bizonnyal lerakják szélre hamarosan – a mezőny második felében voltam A paraguayi bajnok hirtelen óriásit bukott, mert nekiment egy autónak szélezésnél, s csak arra emlékszem, hogy üvölt a fájdalomtól, mert ripityomra tört a karja, és hogy hirtelen kerülök valakit. Ezután kb. 5-8 perc full küzdelem következett a szélben, ami alatt elfáradt lepotyogó embereket értem utol, de nem sikerült felzárkóznom az elejére. Innentől a maradék kb. 60 km-t tulajdonkeppen 2 ember kivételével, aki hajlandó volt forogni, végig én vezettem, egyrészt dühből, másrészt nem akartam másnap beérni a célba. Ennek eredményeként végül 8-an maradtunk a kb. 20ból, akiknek nagy része idegesítő naplopó volt, es kettőnek volt pofája a végén lesprintelni, jóllehet a 20. hely körül még jár pár euro, de természetesen pont az a brazil sprintelt, aki egyszer nem vezetett. 12 percet beszedtem.

Ezután a szakasz után egy idegesítően hosszú utazás következett, ráadásul simán ott hagyott minket a busz, amin még aludni is lehetett volna, így az egyik kedves versenyszervezésben tevékenykedő ember SangYong járművével jó komótos tempóban este 9-re érkeztünk meg a brazil határhoz, ahová számomra érthetetlen módon 330 km-rel odébb rakták a 3. és a 4. szakaszt. Ma már tudom, hogy a helyi főmufti érdekes forrásból származó pénzével erősen támogatta, hogy ott legyenek a szakaszok.

A 3. szakasz tehát Pedro Juan Caballero-ból egy fordítós úton oda-vissza, hullámos terepen, iszonyú melegben zajlott. A hőségérzet a pára miatt kb. 45 fok, ilyet bicajon meg nem éreztem, amikor a mezőnyben hátszélben ültem, egyszerűen majd szétrobbant a fejem a hőtől. A szakasz fő érdekessége, hogy kaja és folyadék nélkül kellett elindulnunk, mert lerobbant a kísérőkocsi. Mire találtak másik autót, az utolérte a mezőnyt, ketten hátramentek frissíteni kb. 15 kilinél, ezért jó húsos bírságot szabott ki a megértő és kedves UCI-bíró, amit a végén azonnal le is vontak a nyereményükből (ha jól emlékszem összesen 250 CHF).

A 100 km-nél lévő hegyihajrá előtt utolsó erőmmel frissítettem a hegyitrikós emberünket, itt már megint a hőségtől es nyilván a kevés folyadéktól egyszerre nagyon felment a pulzusom, le is szakadtam később és 25 km-t mentem a puszta közepén egyedül, pofaszélben, azt sem tudtam már hogyan üljek a bicajon, úgy éreztem soha nem fog véget érni. Előttem, mögöttem sehol senki. 8 km volt hátra, amikor utolért a Mauriék sora, véletlenül hátranéztem és megjelentek, ekkor úgy éreztem, ez felmentő sereg lesz, 2 kilinél azonban elkezdtek megint rángatózni a naplopók, és az egész sorról sikerült úgy leszakadnom, hogy 2 perc különbséggel értem be. Ez a szakasz nagyon kifingatott, beestek a szemeim és bedugult a fülem, ilyenkor sokáig tart helyrejönni. Visszamentem a hotelbe, azonnal be a medencébe, lehűtöttem magam, rekuperációs ital hegyek betolása, és kb. 2-3 óra múlva éreztem, hogy másnapra jól leszek.

Sikerült egy fantasztikusat aludnom éjjel, a 4. szakaszra semmi bajom nem volt, se izomfájdalom, a szakaszon szuper pulzusokkal haladtam, szokatlanul alacsony 150-160 között a dombokon, azonban megütöttem a 206-os maximumot. Született sok-sok csodálatos fotó, többek között egy olyan is, amikor a fordító előtti dombon a líder trikó vért fosik mögöttem lehajtott fejjel. :-) Visszafelé megint volt egy hőgutám, aminek következtében megint az eleje és a többiek között maradtam megint ugyanazon a dombon, most azonban kicsivel hamarabb utolért két srác, akikkel tisztességesen leforogtuk a maradék 15 km-t.

A szakasz után a Porongos-szal, akik vitték az első helyeket, közösen mind állat módjára bicajosmezben ugráltunk a medencébe. Remek feeling volt, megrogyásmentesen végigmenni egy 4 napos versenyt 45 fokban, két hét pihi és 10 óra átmozgatás után. Erősen elgondolkoztam rajta, hogy mit kell változtatni az edzésmódszereimen… Hol vannak már azok az idők, amikor rettegtem egy Gemenctől, ami "többnapos", 2 szakasz meg egy pár perces prológ és a szezon csúcsa volt...

Vittük a hegyi trikót és a legjobb U23-as helyet, továbbá összetett 5. hely es egy szakasz 3. Cristian Brizuelától, akinek nagyon sokat segítettem és ezért hálás volt. Tisztességes csapatmunka volt és tisztességes nyereményosztás, remek élmények.

Kezdek megismerni egy újabb országot, amiről eddig fogalmam nem volt, csak annyi, hogy van itt két hasonló nevű: -guay... Az argentinok, akik a szomszédban laknak, szintén csak hülyeségeket mondtak. Ez az ország úgy néz ki, mind Dél-Brazília, zöld, trópusi, az utak rendben vannak és szép hullámosak. A világ legkerekebb popsijai illetve fantasztikusan összekeveredett géntérképek gyűjtőhelye, akikből ráadásul 7 db jut 1 férfira - ezen és egyéb okok miatt további néhány napot Asuncionban töltök, mielőtt visszamegyek Argentínába, azon belül is a hírhedt San Juanba!

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK

Újabb dél-amerikai verseny a Starttal
Tovább tart az argentin-magyar együttműködés a Start Cycling Team berkein belül, ezúttal a tegnap, december 2-án kezdődő és vasárnapig (dec. 5.) tartó Paraguayi Körversenyen indul magyar bringás a csapatban, Werderits Ádám...
Tovább a teljes cikkhez »

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK

Bolíviai Körverseny: Árvai befejezte
Befejeződött a 8 napos, UCI 2.2 kategóriás Vuelta a Bolivia, ahol az utolsó nap délelőtti időfutamán a hazaiak ásza, Oscar Solíz iszonyú fölénnyel utasította maga mögé a mezőnyt, átvette a vezetést a venezuelai Carlos Galviztól,...
Tovább a teljes cikkhez »