Látszik, hogy már komoly hagyománya van a nagyatádi Ironmannek: minden környékbeli tudott róla, érdeklődve figyelték a verseny menetét. Akárcsak a szállásadók és az éttermek is, akik egyedi ajánlatokat kínáltak a verseny hosszú hétvégéjére.
Az idei évben a tavalyinál is több nevező vett részt a versenyen, 363 egyéni férfi, 30 egyéni nő, 44 díjazott váltó csapat és 119 egyéb váltó csapat ért célba. A legnagyobb létszámnövekedés az egyéb váltónál tapasztalható. Ennél a kategóriánál volt a legkevesebb megkötés a csapattagok számát és a váltásokat illetően. Ezért is találkozhattunk a 2 fős csapattól kezdve akár egy nagyobb családnyi létszámmal bíró társasággal is.
Mit is keres három montis egy triatlonversenyen?
Kora tavasszal jött az ötlet, hogy csapatversenyben próbáljuk ki magunkat. Indokot nem tudok írni. Sokat hallottunk már a versenyről, több közeli ismerős is teljesítette, talán innen kaptunk kedvet mi is. A Veszprémi KE-Nelson egyesület montain bike-osaiból verbuválódott kis csapatunk: barátnőm, Felföldi Viktória pont kapóra jött a 14 év versenyszerű úszó múltjával, Pogány Tamás pedig már gyerekkora óta fut, kerékpározik és atletizál. Így velem kiegészítve minden adott volt egy Ironman váltó csapathoz.
Szombat reggel 6 órára autóval érkeztünk a Gyékényesi tóhoz, ahol már hatalmas tömeg készülődött az úszás rajtjához. Aki nem tudta vagy nem akarta egyénileg megoldani a Nagyatádról való átjutást, azoknak a rendezőség biztosította az utazást a sporteszközeikkel egyetemben.
Az egyéni indulókat pontban 7 órakor rajtoltatták ágyúszóra, míg a váltók 20 perccel később vághattak neki a 3,8 kilométer úszásnak. A verseny előtti este egy vihar hűtötte a környéket, aminek az eredménye hatalmas reggeli köd lett. Ennek tudható be az is, hogy a váltóban, felvezető kajakos nélküli úszók sajnálatos módon néhány perces kitérőt tettek a tóban, miután újra visszavezették őket a helyes irányba.
Látványos momentum volt, amikor a több száz ember egyszerre rohant be a vízbe és versengett a jó helyekért az úszásnál. De mint tudjuk, nem itt dől el egy hosszútávú triatlon.
Az úszóknak két 1,9 kilométeres kör volt kijelölve, ami közben egyszer partra szálltak, a chip szőnyegen való átfutás után pedig folytatták az úszást.
A váltózóna a kerékpáros depó elején lett kijelölve, ahol a chip átadása után már indulhatott is a 180 kilométeres kerekezés. Korábban már számolgattam az időket, két alkalommal már ki is próbáltam a kölcsön kapott triatlon kerékpárt, ezután a 4 óra 50 perces időeredményt tartottam teljesíthetőnek.
A kerékpárokat már az úszás előtt a sorszámozott helyére kellett tenni, így bemelegíteni nem sok lehetőségünk volt és nem is éreztem szükségét, hisz jutott rá idő bőven. Az első 75 kilométeres körben Gyékényesről Csurgón, Iharosberényen és Ötvöskónyin keresztül érkeztünk a versenyközpontba, Nagyatádra. Ezt a szakaszt két órán belülire terveztem, igyekeztem 80% környékén tartani a pulzusom, hisz ez teljesen más terhelés, mint egy közép vagy hosszútávú hegyikerékpáros maraton. Nagyatádra érve még három kisebb kört kellett megtenni a Nagyatád – Ötvöskónyi – Beleg – Segesd – Ötvöskónyi - Nagyatád útvonalon - egyenként 35 kilométeres hosszal. Ezeket nagyjából 10-15 másodperces különbséggel, egyenletes tempóban sikerült teljesíteni.
Körönként két helyen mérték az időket, valamint három frissítőpont is elhelyezésre került, ahol megfelelő számú segítő szolgálta ki a versenyzőket banánnal, csokival, friss vízzel és izotóniás itallal. Erre szükség is volt, hisz a reggeli hűvös levegő elillant, s közel 30°C-os hőmérsékletben versenyeztünk. Számomra a tekerés nagyon nagy élmény volt, rengeteg lelkes szurkoló buzdított minket az út széléről. A versenyen a bolyozás tiltott volt, akit mégis rajta kaptak, kizárták.
A technikát illetően igen vegyes volt a felhozatal itt is: nem csak könyöklős triatlon kerékpárral indultak, láttam vastag gumis mountain bike-ot és sárhányóval szerelt bringát is. Valószínűsítem, hogy ők az egyéb váltó kategóriába neveztek, pusztán hobbiként felfogva a versenyt.
A kerékpáros táv megtétele után a maratoni futás következett a maga 42 kilométerével. Ezt egy 3,5 kilométeres körpályán kellett teljesíteni, ami egészen a város közepéig nyúlt. A futóknak is körönként két frissítőpontot és szükség esetén vizes szivacsot biztosítottak a nagy hőség miatt.
A futás során is láthattunk néhány érdekes fazont, voltak akik katonai gyakorló nadrágban és bakancsban futottak – ők olyanok, mint a mountainbikeosok közt az egysebességgel közlekedők.:)
Csapatunk 9 óra 17 perces idővel a díjazott váltók közt az ötödik helyet szerezte meg. Több helyen is lehetne még majd faragni az időeredményeinkből, de mindannyian úgy éreztük, hogy így első nekifutásra remek eredmény. Döbbenetesnek tartom, hogy az egyéni első helyezett Major József mintegy 24 perccel tudott jobbat kerékpározni nálam, úgy hogy Rá még egy maratoni táv várt.
Hiába, van még hova fejlődni. S mint azt már verseny előtt több „vén róka” is mondta: ha ezt a versenyt valaki egyszer kipróbálja, nehezen szakad el tőle. Ezt az állítást csak igazolni tudom, (legalább) egyszer teljesíteni kell!
A verseny honlapja:
http://ironman.hu/
Eredmények IDE KATTINTVA olvashatók.