Kusztor Péter: néha nem jön össze...

Ahogy naplóbejegyzéseiből kiderül, ezuttal valahogy nem akartak összejönni a dolgok, nem sikerült belekeveredni a jó szökésekbe, és így tovább, pedig a végére már az erő is megvolt. Kuszti beszámolója az egyes szakaszokról:

Sziasztok!

1. Colmar - Cernay 145.6km

Az első szakasz 154 kilométer volt. A rajt előtt iszonyatosan szakadt az eső, de szerencsére mire elindultunk, már elállt, és csak az út volt vizes. A rajt után nem sokkal kezdődött az első emelkedő. Elég nagy tempót mentünk felfelé, aminek meg is lett az eredménye, a tetejére nagyjából 40-en értünk fel elöl. A hosszú lejtmenetben és az utána következő sík részen összezárt a komplett mezőny. Ekkor alakult ki az az elmenés, amit a célig már nem tudtunk utolérni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán hazaérnek. Már 8 percük is volt a szökevényeknek és még mindig nem akart előre állni egyik csapat sem, hogy megkezdjük a felzárkózást. Néha előre ment 2-3 ember, elkezdtek menni egy nagy tempót kb. 10 kilométeren keresztül, utána megálltunk és néztük egymást. Nem értettem, hogy miért nem megy senki, de még most sem jöttem rá. Összességében eléggé jól éreztem magamat, de az összetett jó helyezés ebből a helyzetből nem lesz egyszerű. Végül a mezőnnyel futottam be a 20. helyen.

2. Strasbourg - Bischoffsheim 152.8km

Csütörtökön került sor a 2. szakaszra.
A táv 154 kilométer volt, sokszor szemerkélő esővel tarkítva. Egy elég nehéz nap várt ránk, a táv első felében 2 darab első kategóriás hegyet kellett megmásznunk. A cél városát 80 kilométernél értük el, itt 4 darab dombos kört mentünk még. Az előző napi baki miatt úgy éreztem, hogy ezen a szakaszon lehet javítani az összetettben. Sajnos nem így lett! Az első hegy még elég tűrhetően ment, de éreztem, hogy valami nem az igazi. Nagyon fájtak a lábaim, de így is sikerült az első 20-ban felérnem a tetőre. A lejtő után rögtön következett a második hegy. Itt már viszont nagyon rosszul éreztem magamat, folyamatosan egyre hátrébb csúsztam. Erőlködtem, de a lábaim egyszerűen nem akartak menni. Végül egy nagyobb sorral értem fel az emelkedőre. A lefelében megpróbáltunk visszazárkózni, de nem sikerült. Nagyjából 40-50 ember lehetett ebben a sorban. Az utolsó 2 körben már tudtuk, hogy nem érünk fel az elejére, ezért csak szépen letekertük a távot, és végül majdnem 17 perces hátránnyal értünk célba. Eléggé el voltam keseredve, mert nem tudom, hogy már megint miért nem ment a hegy. Az előző hetekben nagyon jó formában éreztem magamat, de a verseny mégis rosszul megy. Lehet, hogy ez az év már csak ilyen lesz?!

3. Illzach - Huningue 171.1km

A 3. napon került sor a verseny leghosszabb, 171 kilométeres szakaszára. 12:30-kor rajtoltunk, szép napos időben. Szerettem volna belekerülni egy szökésbe, hogy legalább egy szakaszon sikerüljön egy jó helyet elcsípnem. Ennek megfelelően folyamatosan próbálkoztam, de nem jött össze. Végül a sokadik támadásba sikerült belekerülnie Floriánnak, és el is tudtak szakadni a mezőnytől. Ezek után egy lejtő aljában lévő kanyarban jobbra kellett volna mennünk, de a mezőny eleje egyenesen ment, mivel későn jelezték az irányt. Nagy fékezés következett, és sajnos sikerült felakadnom az előttem lévőre és elestem. Gyorsan felálltam és visszazárkóztam a sorra. A bal oldalamat ütöttem meg és egy kicsit le is horzsoltam magamat. A szökevényeket befogtuk és mezőnysprinttel érkeztünk meg a célba. A 21. helyet sikerült megszereznem. Ez egy újabb rossz nap volt számomra, de egy kicsit jobb erőben éreztem magamat, mint az előző nap.

4. Bioscope - Carspach 153.9km

A 4. szakaszon 147 kilométer és gyönyörű napos idő várt ránk. Szerencsére az előző napi bukásom nem nagyon hátráltatott. A rajtot követően, ahogyan az lenni szokott, rögtön megindultak a szökési kísérletek. Ezen a napon is próbálkoztam, de természetesen nem tudtam meglépni a mezőnytől. A verseny közepe körül következett a „68-as” nevezetű hajrá, ahol Florian 2. lett. Ezzel átvette a vezetést ebben a diszciplínában, így ő viselhette a megkülönböztetett trikót. Nem tudom miért ez a neve, de minden nap volt 1 darab ilyen sprint. Nagy nehezen sikerült elmennie 5 embernek a mezőnytől, és a célig már nem is tudtuk befogni őket, pedig csak néhány másodperc hiányzott hozzá. Az utolsó kilométer nagyon veszélyes volt, még 100 méterrel a befutó előtt is volt egy hajtűkanyar. Én végül a mezőnyben érkeztem a 45. helyen.
Holnap jön a király etap. A rajt után rögtön egy 3. kategóriás hegy következik, egy kis lejtmenetet követően pedig egy 1. kategóriás emelkedő, mely 1300 méterre megy fel. Ezután 2 kisebb emelkedő jön és a végén hegyi befutó 1050 méterre. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog menni ez a nap. Eddig napról napra valamivel jobbnak éreztem a lábaimat. Hát majd meglátjuk.

5. Ribeauvillé - Ballon d'Alsace 146.3km

Elérkezett az utolsó nap, a legnehezebb szakasz. A táv 147 kilométer volt. A rajt után nem sokkal következett az első kb. 6-8 kilométeres hegy. Végre jól éreztem magamat, könnyedén forgóssal mentem felfelé, ezért bizakodva vártam a többi hegyet is. A lejtő után hamar következett a nap leghosszabb emelkedője, mely 1350 méterre vitt fel minket. Végig elöl helyezkedtem, és továbbra is minden rendben volt. A hegy tetejére nagyjából 20-25-en értünk fel elöl. A fennsíkon és a lejtőn még felzárkóztak hozzánk kb. 30-an. A síkra leérve senki nem akart vezetni, lószolni viszont annál inkább. Folyamatosan szivárogtak el kisebb csoportok, de nekem megint nem volt szerencsém - úgy látszik ez egy ilyen verseny volt számomra. Végül a hátsó csoportban maradtam, ahol az összetett első 10 helyezettből 5-6 versenyző is itt ragadt. Mivel már senki nem akart vezetni, ezért elég nagy hátránnyal érkeztünk meg a célba. 43-nak futottam be.
Nem vagyok megelégedve sem ezzel a szakasszal, sem az egész versennyel. Az utolsó napon végre jól éreztem magamat és nem sikerült semmi jó eredményt elérnem.

Szerdán utazunk Olaszországba, csütörtökön pedig egy 1.1-es versenyen állunk rajthoz.

További szép estét kívánok mindenkinek!     

Kuszti