Az egyik egy svájci volt, szeptember 25-én. Az első 110 kilométer sík, enyhén hullámos terepen zajlott, az utolsó nagyjából 10 kilométer, egy meredek emelkedő volt. A hegy aljáig nagyon szuperül éreztem magamat, minden rendben volt, viszont a hegy nem úgy ment, ahogyan menni szokott. Az első pár kilométeren még tudtam tartani magamat az elejében, de utána szépen lassan leszakadtam. Innentől kezdve csak szépen felbicikliztem a célba.
Október 1-jén következett, a Memorial Marco Pantani. Nagyon szuper, meleg idő fogadott bennünket. A rajtnál jó érzés volt magyar srácokkal találkozni és egy kicsit beszélgetni velük. 183 kilométer leküzdése várt ránk. A rajt Cesenából indult, az első 40 kilométer enyhén hullámos terepen ment, ezek után beértünk egy körbe, melyből hármat kellett abszolválnunk. A körben volt egy meredek, 4 kilométer hosszú hegy, 14-15 %-os részekkel. A rajt után egyből kialakult egy elmenés, melyben én is benne voltam, de sajnos elég hamar be is fogtak minket. Ezek után még többször akcióztam, de sosem jártam sikerrel. Végül a körözés előtt, sikerült ellépnie pár embernek és innentől megnyugodott a mezőny. Szép egyenletes iramot diktáltunk, főleg a Lampre vezetésével. Én eléggé jól éreztem magamat, az emelkedőn végig elől, az első húszban mentem fel. Az utolsó körben, belekerültem egy bukásba és kerékpárt kellett cserélnem, mert eltört a fékkarom. Elég nagyot sikerült esnem, a jobb kezemen az ujjaim, bementek egy másik versenyző hátsó féke és a kereke közé. Mivel a mezőny első felében történt az esett, így még a fejemen is átmentek páran. Először azt hittem, hogy eltört a kisujjam, de szerencsére nem lett semmi komolyabb bajom. Végül sikerült visszazárkóznom a mezőnyre, de pár kilométer múlva már érkezett is az utolsó hegy. Nem tudtam ottmaradni a mezőnyben, leszakadtam és kénytelen voltam feladni a versenyt.
A tegnapi napon Németországban álltunk rajthoz az 1.1-es Münsterland Girón. 191 kilométer várt ránk ezen a napon, egy hullámos pályán. Hét hegyi hajrával nehezítették a dolgunkat, ezek nem voltak túl hosszúak, egy-két kilométeresek, de eléggé meredekek. Hatalmas iramban vágtunk neki a távnak, folyamatosan mentek a szökési kísérletek. Végül az első hegyi sprintnél sikerült elszakadni két versenyzőnek. A mezőny ekkor lassabb tempóra kapcsolt. Mikor elérte a hét percet a szökevények előnye, megkezdődött az üldözés. Főként a Skill Shimano vállalta a vezetést, de folyamatosan más csapatok is csatlakoztak hozzájuk. Mikor már csak pár percre volt a két élen haladó versenyző, elkezdődtek a támadások az emelkedőkön, de igazán senki nem tudott ellépni. Közben beértünk a cél városába, Münsterbe és befogtuk az elmenést is. Itt még három kört kellett megtennünk egy elég keskeny, részben macskaköves pályán. Én ezekben a körökben főként Marcel Kittelre tettem a kereket. Folyamatosan ott voltam körülötte. Ez szerencsére olyan jól sikerült, hogy 100 méterre a céltól az ötödik-hatodik pozícióban voltam, de sajnos a célig még jó páran lekerültek. Végül a 15. helyen futottam be, aminek így is nagyon örülök. A versenyt Kittel nyerte. Ha egy kicsit jobban tudnék sprintelni, de jó lenne.
Lassan vége az évnek, de még vár rám egy verseny, október 11-én, Belgiumban fogunk rajthoz állni egy 1.1-es versenyen. Ezek után haza utazom és következik a jól megérdemelt pihenő.
További szép napot mindenkinek!
Kuszti