Az idei Vueltán nem az útvonaltól függ majd a verseny végkimenetele, hanem attól, hogy a mezőnyben kik veszik igazán komolyan a versenyt, képesek lehetnek-e a sztárok csúcsformában teljesíteni. Sok ismeretlenes az egyenlet, bár az összetett első helyezettre van tippem, de top 10-et már úgy sem mernék jósolni, hogy reálisan a felét eltaláljam a legjobbaknak…
A két legfontosabb tényező az összetett verseny kimenetele szempontjából a firenzei világbajnokság és a formaidőzítés. A Vueltán általában már fáradtabb a mezőny, mint a Girón vagy a Touron, ez is az oka, amiért a szervezők – nagyon helyesen – rövidebb szakaszokat jelölnek ki, mint a másik két háromhetesen.
Az idei esztendő más, a kemény emelkedőket tartogató firenzei világbajnokság legfőbb esélyesei között szerepelnek a legjobb GT-menők is, akik remekül bírják e hegyeket. Így Nibali, Valverde, Betancur, Mollema, Sanchez, Dan Martin, Rodriguez, Henao, Kreuziger, akiket megnevezni szokás a Vuelta összetett favoritjai között, mind érdekeltek lehetnek a világbajnokságon is.
Idén a Vuelta vége és a vb mezőnyversenye között több idő marad pihenésre a megszokottnál, az is belefér, hogy valaki csúcsformában teljesítsen a Vueltán és rá tudjon pihenni a világbajnokságra is, azonban a Tourt 100%-os intenzitással végigtekerőkről ezt már nehezebb elképzelni.
Ezzel kapcsolatban például a Giro-győztes Vincenzo Nibali tett érdekes nyilatkozatot a Gazzetta dello Sportnak, amiből érződik, hogy a világbajnokság az elsődleges számára:
„Napról napra tervezem a Vueltát, képességeimhez mérten körülbelül 75%-on fogok kezdeni, és a végére szeretnék 100%-os állapotba lendülni, és megtartani a csúcsformát egészen a világbajnokságig, ami az egyik legfőbb célom a szezonban hazai pályán. Három éve Geelong-ban sikerült jól teljesítenem a vb-n a Vuelta után.”
Valverde számára élete talán utolsó nagy lehetősége az idei, hogy egy stílusához passzoló pályán világbajnokságot nyerjen. Az előzmények azonban mások. Míg Nibali a Girót követően egy hosszú pihenő után készül éppen, hogy elérje a maximumát, Valverde a Touron topon tekert, és egy kisebb pihenő után próbálja kitolni csúcsformáját. Vagy a Vueltát, vagy a vb-t fel kell áldoznia...
Nibali és Valverde mellett a katalán Joaquim Rodriguezt szokás a Vuelta három legfőbb favoritja között emlegetni, és pont ő az, akinek fontosabb a Vuelta piros trikója, mint a világbajnokság, annak ellenére, hogy a kerékpársportban a szivárványszínű trikó a legértékesebb trófea a Tour de France sárga trikója után.
A Katyusa versenyzője a szezon első felében nem zsigerelte ki a szervezetét, a Tour első felében lassabban lendült formába, és az utolsó hétre érte el a csúcsot.
Sorolhatnánk még a rajtlistáról több versenyzőt, akik odaérhetnek a dobogó közelébe, Ivan Basso (Cannondale), Benat Intxausti (Movistar), Domenico Pozzovivo és Carlos Betancur (Ag2R), Bauke Mollema és Laurens Ten Dam (Belkin), David Arroyo (Caja Rural), Daniel Martin (Garmin), Michele Scarponi és Diego Ullissi (Lampre-Merida), s végül, denem utolsósorban Roman Kreuziger (Saxo-Tinkoff). Azonban biztosan lesznek mellettük meglepetésemberek is, akikre most még nem is gondolunk…
|
A VUELTA ÁRNYÉKOS OLDALA |
| Kivételesen kitérnék kicsit – mert a Vuelta kapcsán sajnos ki kell – a kerékpársport tisztulására is. Sajnos ismerjük az általános közvélekedést, ennek ellenére én azok táborát erősítem, akik szerint az EPO hőskorához képest sokat tisztult a kerékpársport, sokkal kisebb mértékben lehet tiltott szerek használatával előnybe kerülni (nyilván vannak, akik máshogy gondolják, nem fogok vitatkozni). Azonban akiknek van rálátásuk a profi kerékpársportra tudják, hogy ennek a tisztulásnak a mértéke attól is függ, hogy éppen melyik országban járunk, és Spanyolország a maga törvényeivel és általános közfelfogásával még mindig az egyik legszennyezettebb terület. Sajnos még mindig a Vueltán láthatjuk a legtöbb irreális teljesítményt, ahogy percenként lószolják egymást irreális sebességgel a versenyzők a meredek emelkedőn… Azon most ne kezdjünk filozofálni, hogy a nézők szempontjából ez mennyire jó, és hogy bárki előtt adott a lehetőség, ez nem ilyen egyszerű. Mindenesetre a Vuelta az a verseny, ahol már sokszor láthattunk a szezon közben sokkal mérsékeltebb teljesítményt nyújtó hazai versenyzőket megtáltosodni, és ebből a szempontból lejt kicsit a hazai pálya. Ezért sem lepődnék meg, ha néhány “külföldi” esélyes, akiktől az idei teljesítményük alapján többet várnánk, nem rúgna labdába a spanyolok mellett az összetett dobogóért folytatott küzdelemben. |
VUELTA-ROVAT A BIKEMAGEN
 |
|