„Mivel az Ora Hotels-Carrera csapatával Lengyelországban voltunk, sajnos nem tudtam követni az eseményeket a Giro első napjaiban. Weylandt tragédiájával kapcsolatban először az jut eszembe, hogy szerencsére nem láttam…
Szörnyű, de ez minden nap benne van a pakliban ebben a sportágban, amikor elindulunk egy versenyen, amikor a fiam elmegy edzeni… Egy másodperc tört része alatt megtörténhet a baj, hihetetlen nagy a hibalehetőség, bármilyen apróság bajt okozhat, amikor milliméterekre egymástól mennek a versenyzők, egy bukón kívül semmi nem védi őket, bukócső vagy idomok. Ha megtörténik a baj, 40-100 kilométeres sebességgel találkoznak az aszfalttal, sziklafallal. 180-190-es pulzusnál bárki könnyen hibázhat, bárcsak lehetne, kitörölném ezt a veszélyt a kerékpársportból, de el kell tudni viselni.
Egy országúti versenyen ráadásul nem lehet megismerni a pályát, mint a Forma 1-ben, nem lehet végigjárni egy 3000 km-es útvonalat, és egy kutya vagy egy macska is okozhat galibát. Én már a kísérőautóból figyelem az eseményeket, de így is iszonyú veszélyeket látok magam körül, frissítés közben, hegyen fel, hegyen le. A makadámutas szakaszon történt súlyos baleset például ekkor adódott. Az UCI ezért nem enged 1,6 méternél magasabb kísérőkocsikat a karavánba, hogy a kocsisorban ragadt versenyző is átlássa, mi történik előtte, más kérdés, hogy nálunk például ezt nem tartják be, de ezt most hagyjuk…
A kísérőkocsik vezetői rendszerint volt versenyzők, de még így is bele kell tanulni ebbe, ez is egy külön műfaj. Tavaly nekünk háromszor vágták szét a kocsi hátulját, amikor fékezni kellett. Ami még rosszabb, ha a kocsisorban versenyző van, a kerékpáron sokkal gyengébben fog a fék. Ebben a sportban legtöbbünknek vannak emlékei szörnyű balesetekről, nekem is, de a most ezekről nem szólnék. Az biztos, hogy akik Weylandthoz közel álltak, őket egész életük során végig fogja kísérni ez a tragédia.
Meg kell jegyezzem, hogy ezekkel a retro dolgokkal – macskakő, poros utak – én maximálisan nem értek egyet, amivel pedig pláne nem és aktuális kérdés, a rádiók betiltása. Először a 23 év alattiaknál kezdték ezt el, akik ugyanolyan átlagsebességekkel közlekednek, csak rövidebb távokon. Emlékszem, 2008-ban, amikor egy olaszországi versenyen bemondták a versenyrádióban, hogy az 1800 méter magas hegy aljában olajfoltok vannak, ok, csak hogyan tudassuk a versenyzőkkel ezt, ha nincs rádió? A rádió a versenyző és annak testi épsége érdekében van.
Ráadásul egyre kiélezettebb küzdelmet folytatnak a csapatvezetők a fennmaradásért, a szponzorokkal el kell számolni, hol jelentünk meg, hol produkáltunk eredményt, a legmagasabb szinten eurómilliók múlnak ezen, és akkor kitalálják, hogy a menedzser, aki az eredményekért felelős, nem beszélhet a versenyzőivel verseny közben, ha éppen változtatni kell a taktikán.
Más csapatsportágakban van szünet, a szakmai vezető kapcsolatban lehet a játékosaival, mindenhol támogatják az egyre modernebb technikákat, nálunk meg érdekes módon ez pont fordítva van, próbáljuk visszaforgatni az idő kerekét, csak nem tudom, mi értelme van ennek. Ezzel a sötétben tapogatózást, a tájékozatlanságot, a veszélyforrásokat erősítik. Most Lengyelországban két percet állt Richeze az út szélén, amikor defektelt, mert nem tudtunk kommunikálni rádió hiányában. Ez nagyban befolyásolhatja a verseny kimenetelét.
Kis kitérő után vágjunk a verseny közepébe! Véleményem szerint 5 esélyese van a Girónak, és ezt százalékos osztásban is megadnám. Contadornak 30%, Mencsovnak 25%, Nibalinak 23%, Scarponinak 12%, Kreuzigernek pedig 10% esélyt adnék. Most az összetett győzelemről beszélek, vagyis ahhoz, hogy ne közülük kerüljön ki a végső győztes, valami óriási meglepetésnek kellene történnie. Valószínűleg közülük lesznek hárman az összetett dobogón is, a top10-et már mindig sokkal nehezebb megtippelni.
Alberto Contadornak adom a legnagyobb esélyt, gondolom, ezt nem kell ecsetelni, csapata is nagyon erős, A Saxo Bankban teker két spanyol segítője, valamint Porte, Gustov és Morkov, náluk a tapasztalat, tudják, hogyan kell összerakni a sort egy háromhetesre, a segítőkön nem fog múlni.
Gyenyisz Mencsovnak és a Geoxnak mindent fel kell tenni a Giróra. Az orosz rutinos versenyző, csapata azonban erős közepes, nem vagyok benne biztos, hogy olyan segítséget kap majd, mint Contador.
Én Vincenzo Nibalinak drukkolok majd, mert nagyon megszerettem tavaly, folyamatosan fejlődött eddig minden évben, 2010-ben ez már GT-dobogót és győzelmet ért. A Liquigasban Szmyd kivételével mindenki olasz, sokat fognak dolgozni, egységesek, de maradjunk annyiban, hogy ez eggyel gyengébb csapat, mint a tavalyi.
Michele Scarponi Lampréja Petacchi miatt megosztva működik, van, aki a sprinteken segít, a hegyekben Niemiec, Ulissi dolgoznak majd. Talán így egy hajszállal gyengébbek, mint a Liquigas. Scarponi talán ellensúlyozni fogja tudni a hegyi időfutamon, hogy a sík időfutamon nem olyan jó, mint a többiek, ráadásul a sík kronó nem is hosszú.
Roman Kreuzigernek adtam a legkevesebb esélyt egyénileg, de talán a legerősebb a csapata egy GT-re, ezért ő lehet az egyetlen meglepetésember szerintem, aki akár nyerhet is. Eddig segítő volt mindig a GT-ken, de nagyon kiegyensúlyozott volt már két éve a Touron is, most lesz először első ember. Az Asztana menedzsere, Martinelli nagyon tapasztalt, van már GT-győzelme, össze tudja fogni a csapatot, Tiralongo, Masciarelli, Kiserlovski és Stangelj pedig kiegyensúlyozott segítséget adhatnak.
Ha a csapatok szempontjából nézném, akkor az esélyek így néznének ki: Saxo, Astana, Liquigas, Lampre, Geox.
Ők öten nagyon fogják figyelni egymást a hegyi szakaszokon, a többiek inkább szakaszgyőzelmekre hajtanak majd, és ha úgy alakul, védeni egy jó, top10-es összetett helyezést. Az ő harcuk okozhat kellemetlenséget, illetve bekavarhat az összetett menők küzdelmébe is, ilyen nehéz emelkedőkön, ilyen erős versenyzőkkel egy csapat számára óriási feladat lesz kontrollálni a mezőnyt.
Kikre is gondolok: Csalódott lennék, ha Di Luca nem szerezne szakaszgyőzelmet, Garzelli is mindig nyer egyet, A Movistarbol Arroyo, a Katyusából Rodriguez villoghat, Masciarelli, Pozzovivo, Visconti, Igor Anton, Sella és Serpa mind jók lehetnek. Most a komoly hegyi etapokról beszélek, a „hagyjuk elmenni szökni szakaszok” olyanok, mint a rulett, nem lehet megtippelni előre, mi lesz. Az előbbi versenyzőkről viszont az a véleményem, a dobogóért nem lesznek harcban, nem jók időfutamon, vagy van egyéb hiányosságuk, mindent egybevéve nem tudnak úgy teljesíteni, ami egy GT-győzelemhez kell. Lehet, hogy a top10-ben ott lesznek, később kialakulnak jobban az erőviszonyok, és egyre jobban figyelik majd egymást, akik összetettben is elöl vannak.
A mai szakaszon lesz az első hegyi befutó, szerintem az esélyesek nagyjából együtt érkeznek majd, viszont ha most elszáll valaki, arról már valószínűleg kijelenthetjük, hogy nem fog beleszólni az összetettbe. Vasárnap következik az Etna, Nibali odavalósi, ha jó formában van, támadni fog!
A következő alkalomra átnézem részletesen a szakaszokat, és ilyen szempontból is értékelem majd a versenyt…”
A Giro d'Italia hírei új alrovatunkban: KATTINTSON IDE!