A siófoki rajtnál közel ezer kerékpáros sorakozott fel, hogy nekivághasson a 200 kilométeres erőpróbának. A vegyes összetételű mezőnyben éppúgy láthattunk hétvégi bringásokat, mint a nemzetközi versenyeken is induló hazai elit képviselőit. Alapvetően amatőr verseny lévén, hazánk egyetlen kontinentális profi csapata, a Betonexpressz 2000 - Limonta hiányzott a startvonalnál, de szinte teljes létszámmal volt jelen többek között a Ferencváros Revolution Merida, az Atlantis Casino és a Go Fast Bikeexpress csapata is.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A hatalmas mezőny komótosan hömpölygött a lassúrajtot követően, kész tanulmány volt, milyen sokszínű a társaság. Ahogy mondani szokták, kilenctől kilencvenkilenc éves korig minden generáció jelen volt, találkozhattunk furcsa emberkékkel, furcsa szerkezetekkel és érdekes megoldásokkal is, ki így, ki úgy készült a nem mindennapi távra.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Földvár felé félúton már meglehetősen széthúzódott a sor, kezdte mindenki megtalálni a helyét a mezőnyben. Impozáns látvány volt a több száz métereken keresztül kígyózó bringás had, miközben a hazai versenyeken jól ismert magányos harcosok, Borbély Gyuri, Specziár Viktor és egy Gemenc Nagydíjról ismerős osztrák srác alakította ki az első szökevénycsoportot.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Az élbolyra lassan szivárogtak fel a versenyzők a mezőnyből, az alábbi képen éppen az Atlantis Casino kerekese, a tavaly emlékezetes versenyzést bemutató Vígh Zoltán a címvédő Berkesi Andrással ered a szökevénycsoport nyomába.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Miután Berkesi és Vígh felért a spiccre, a Ferencvárosnak már két embere volt elöl, az erős oldal-szembeszélben pedig a mezőny meglehetősen töketlenül kezelte (illetve nem kezelte) a helyzetet, tulajdonképpen nem akadt egy erősebb csapat sem, akik tempót mennek volna, a fradisok pedig így páholyból figyelték az eseményeket.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A peloton elején csak az akciók követték egymást sorban, de mindig akadtak ferencvárosiak, akik tették a kereket a próbálkozókra, sőt, a két Balázs, Szórádi és Rónaszéki révén saját kezdeményezésből is próbálták bővíteni a zöld-fehér létszámot az elmenésben.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A mezőnynek azonban 20-30 kilométerig általában volt annyi ereje, hogy ne egedjék el a próbálkozókat és szereljék a kísérleteket, főleg a Bikeexpress és az Atlantis Casino versenyzői voltak ekkor igen aktívak, mégis, a verseny két későbbi főszereplőjének, Rónaszéki Balázsnak és Martin Krupickának sikerült végül elszakadni egy kisebb csoportban, ők körülbelül a 30-40. kilométer környékén értek föl az élbolyra.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Közben szép lassan nőtt a szökevények előnye, egyre nehezebb feladat elé állítva az egyesével-kettesével próbálkozókat. Nehezítette a magányos akciókat az erős szél is. Ekkor tűnt fel a mezőny elején egy fekvőbringás srác, akit csak a szemfüles Vízer Barnabás vett komolyan (a többiek inkább hangosan szidalmazták veszélyes manőverei miatt). A sokkal kedvezőbb légellenállási tulajdonságokkal rendelkező rekumbens kerékpárral tandemet alkotva 45 km/h-val közelítették az élbolyt, majd Vízer egy emelkedőn búcsút intett felvezetőjének és felugrott a spiccre.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Ezt követően már csak a Simon Balázs - SzabóTamás duónak sikerült áthidalni a távolságot az élboly és a mezőny között, nagyjából kialakult az a több mint tíz fős csoport négy ferencvárosival, akik várhatóan eldöntötték az első hely sorsát.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Beállt egy nagyjából két perces különbség és a mezőnyben valójában nem is volt erő az üldözéshez. A szökevénycsoport stabil tempóban fordult rá az északi partra, összedolgozva, lánctalpazva váltva egymást az élen haladtak féltáv környékén. A mezőnyben is egyre kevesebb volt az akció, a kevésbé erősek számára kezdett túlélőversennyé változni a Balaton Maraton.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Kezdett egyre fontosabb szerepet kapni a frissítés, táplálkozás, folyadék-pótlás. Bár a képen látható magyar Shimano-guru, Vargánya rutinból megoldotta a feladatot a mezőny elején, és a szökevényeknek sem volt problémája, hogy megtalálják a kapcsolatot a kísérőautókkal. A hátsóbb régiókban viszont nagy volt a zűrzavar, mert a hivatalos frissítőautó nagyrészt a kocsisor végén közlekedett, így az amúgy is elgyötört bringások nem kockáztatták, hogy leszakadjanak a mezőnyről, a privát kísérőkocsik többségének sofőrjén pedig látszott, hogy teljesen rutintalanok egy kerékpárverseny kísérésében és nem egyszer okoztak balesetveszélyes helyzeteket.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Az egyre jobban merevedő izmokat talán csak a gyönyörű táj feledtette sokak számára, a mezőny elhaladt a szigligeti vár mellett, csodaszép rálátás nyílt a Badacsonyra - na jó, verseny közben lehet, hogy csak a kísérőmotorról fotózó tudósító foglakozott ezzel igazán...
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A Badacsony környékét elhagyva egy újabb kisebb szökevénycsoport szakadt el a mezőnytől, több ferencvárosival, és kezdetben közelítették az élbolyt, a legkisebb hátrányuk alig több mint egy perc volt. Szórádiéknak azonban nem sikerült szétrázni ezt a sort, így nem kockáztatták, hogy egyben érjenek fel az elejére, felhúzva több potenciális ellenfelet. A mezőny eközben egyre nyugodtabban, békésen haladt az impozáns látványt nyújtó északi parton.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A hátsó régiókban számtalan kisebb csoport alakult ki, ahogy a főmezőnyről egyre többen szakadtak le a rövid emelkedőkön. Zánka után sokan jöttek rá, hogy elmulasztották a megfelelő folyadékpótlást, pedig akinek már nem volt esélye beleszólni az élen folyó küzdelembe, több, a szervezők által kialakított "Pelso-büfében" is megállhatott enni-inni valamit.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A spiccen Füred környékén lett kiélezettebb a küzdelem, a biztos előny tudatában megkezdődtek az akciók. A fradisok próbálták kihasználni létszámfölényüket, sikerült is leszakítani egy-két embert. Pechükre azonban közülük is elkészült az erejével Specziár és Simon, így amikor Almádiba érve a cseh Krupicek kezdte rángatni a sort, hamar leszakadtak ők is. Maradt elöl öt ember: Krupicka, az osztrák Brückner, Vígh, valamint Rónaszéki és Berkesi.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Az élen haladó ötöst a leszakadó társakból és az üldözőbolyból verbuválódó kisebb csoport követte, majd jött a körülbelül száz főre redukálódott mezőny. Az egyhangúságot számukra a tájon kívül csak az út mentén szurkoló "rajongók" törték meg.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Úgy tűnt, a szökevénycsoportban Krupicka a legerősebb, de a magyarok szerencséjére annyival nem volt frissebb, hogy le tudja szakítani Rónaszékit, aki egyfolytában tette rá a kereket. Megkerülve a Balatont, Siófok felé közeledve újból befújt a szembeszél, ekkor már az élbolyban is mindenki nagyon fáradt volt...
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Az utolsó húsz kilométeren együtt haladtak a célig, egy újabb Krupicek támadást leszámítva - amit Rónaszéki szerelt - váltott vezetéssel dolgozott a vezető ötös. A cél előtti utolsó két kilométeren aztán Vígh Zoltán próbálkozott kétszer is hosszú hajrát nyitni, de Rónaszéki résen volt, Víghnek sem sikerült ellépni, így az utolsó két háromszáz méteren Rónaszéki remek pozícióból indíthatta a hajrát, Vígh mögül és a néhány méterrel hátrébb közeledő Krupicka előtt.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Bár Krupickának majdnem sikerült ledolgozni a hiányzó métereket, kevés volt a célig, így Rónaszéki nyerte a csatát. A veszprémi versenyző helyismerete és rutinja döntőnek bizonyult a fizikailag talán erősebb cseh fiúval szemben, aki gyakorlatilag csapat nélkül szintén kiváló teljesítményt nyújtott.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A célba ezután még hosszú órákon keresztül érkeztek a 200 kilométer teljesítői, a remek hangulatot csak a külsős cég által üzemeltetett időmérő rendszer meghibásodása zavarta meg - sajnos egyelőre mi sem tudjuk, ki az abszolút értékelésben századik helyezett versenyző, akinek különdíjat ajánlottunk fel.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
A célbaérkezés után izotóniás frissítő, meleg étel, masszázs és kiállítás várta a bringásokat, meglepően sokan maradtak is"bandázni", miután összekapták magukat a nem mindennapi táv teljesítését követően.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
Az eredményhirdetésen végül az abszolút értékelés első tíz helyezettének tapsolhatott a közönség, de a fotók alapján kiderült, hogy Horváth Zoltán kimaradt az értékelésből a Siófoki versenyző a kilencedik helyen végzett. Szomorú, ami az időmérő rendszerrel történt, mert az útvonal, az útvonal-biztosítás és hangulat szempontjából emlékezetes esemény volt a Tour de Pelso.
 |
|
| Fotó: Takács Tamás | |
| 1. Rónaszéki Balázs | FTC-Merida |
| 2. Martin Krupicka | Csehország |
| 3. BerkesiAndrás | FTC-Merida |
| 4. Vigh Zoltán | Atlantis Casino |
| 5. Ferdinand Bruckner | Ausztria |
| 6. Ispánki Balázs | Postás SE |
| 7. Szórádi Balázs | FTC-Merida |
| 8. Hegymegi István | Atlantis Casino |
| 9. Horváth Zoltán | Siófok |
| 10. Specziár Viktor | FTC-Merida |