Aranyszínű trikóban Murciába érkezni nagyon külömleges volt, hatalmas érzés. Utána pedig a fiaimmal, Ivánnal és Alejandróval léphettem fel a dobogóra, egy újabb csodálatos pillanat.
A szakasz meglehetősen nyugisan telt, mert a csapattársam, Fran Pérez benne volt a szökevénycsoportba, s mivel nem volt elöl az összetettben veszélyes versenyző, csak kontrolláltuk nyugodtan az eseményeket.
Kicsit belendítettem felfelé a Crestára, mert nagyon jól ismerem a lejtőt. Gyors és helyenként veszélyes. Elöl akartam lenni, biztonságosabb volt így, és arra is gondoltam, Samuel Sanchez talán támadni próbál, hogy visszahozzon néhány másodpercet.
Már csak egy szakasz van hátra a második pihenőnapig, folytatjuk tovább napról napra, meglátjuk, mi történik, sok van még hátra az egész Vueltából.