"Öt egyéni magyar bajnoki címet szereztem 4000 m-es versenyszámban (és még hetet a csapat 4000 m-en). Nagyjából tudom, mit beszélek: a 4:10-es egyéni 4000-es időt a lehetetlen kategóriába sorolom. Körülbelül olyan, mint 8 mp alatt futni 100 métert.
 |
|
| Jack Bobridge | |
4:50 perc alatt egyszer sikerült mennem (igaz a Millenáris göröngyös betonján, és nem fedett fapályán), de 4:50 alatti idő, ha jól tudom, összesen talán öt-hat magyar bringásnak sikerült eddig. A 4:40-es határ alá (szerintem) már csak fapályán lehet menni. Az utolsó emberinek mondható világrekordot 1980-ban, a moszkvai olimpián (a világ akkori leggyorsabb pályájának készült, 333,3 m-es kriletszkojei fedett fapályán) mente egy Robert Dill-Bundi nevű svájci fiatalember. Az ő rekordja 4:32 volt. (A ’80-as években a világ élvonalába tartozott Somogyi Miki, aki többször is ment 4:40 körüli időket, pl. a 1984-es olimpia-pótlón Moszkvában is - ahol egyébként a pontversenyben nyert, így van egy majdnem olimpiai bajnoka a magyar kerékpársportnak).
4:30 alá aztán a 90-es években végén ment az egyéni rekord, de a 4:20 körüli idővel sok éven keresztül a 4000 m-es csapat üldöző versenyben is lehetett világbajnokságot nyerni. Az 1992-es barcelonai olimpián (nyitott fapálya) az előző évi német világbajnokot Jens Lehmannt a döntőben nem csak hogy megverte, hanem fél távnál utolérte (lekörözte) Chris Boardman... (Mellé ért, és azt mondta: Te vagy a fogó!) Megdöbbentő fölény!
 |
|
| Chris Boardma, Barcelonában még 4:27,357 perccel verte Lehmannt | |
Az ominózus 1996-os Chris Boardman féle, világbajnokságon született rekordról arra emlékszem, hogy azon a vb-n egyedül, egyéniben jobb időt futott, mint egy-két nappal korábban a 4000 m-es, a négyfős angol csapat, amelynek tagja volt Boardmann is - ami azért önmagában is elég fura. Ezek szerint a csapat tagjai csak visszafogták a teljesítményét… Ilyen egyszerűen nincs!
50 km/órás tempó fölött nem egyszerű közlekedni. De hatvannal…
Aki nem tekert még önerőből ilyen sebességekkel (nem lejtőn, hátszélben, hanem egy pontosan kimért pályán) az nem tudja, hogy milyen fizikai fájdalom akár csak egy-két száz métert hajtani így, hogy mennyire nagyon fúj a szél ennél a tempónál.
Edzéseken a csapatban mentünk repülő 1000 m-eket (vagyis nem állórajtból, hanem lendületből). A cél az volt, hogy 1:06 alatti 1000-m-t menjünk, egy edzésen tízszer. Volt, hogy a huszadik kísérlet után feladtuk, mert egyszerűen nem sikerült bemenni 1:06 alá. Ez az ember 1:02-nél jobb repülő 1000 métereket megy EGYEDÜL! Egymás után 3-at úgy, hogy az elején egy 1:05-ös állórajtos 1000-rel kezdett. Áááá…!!!
Ezeket az időket olvasva az a paraszt bácsi jut az eszembe, aki idős korában eljut az állatkertbe. Megáll a zsiráf előtt, nézegeti egy darabig, aztán így összegzi a látottakat: Márpedig ilyen állat nincs!"
Az ausztrál pályakerékpáros bajnokság 4000 méteres üldözéses versenyszámában Jack Bobridge ma megdöntötte Chris Boardman korábban szinte felülmúlhatatlannak hitt, 1996-os világrekordját (4:11,114), az új referencia: 4:10,534...
Tovább a teljes cikkhez »