Abban sem voltam biztos, hogy el tudok rajtolni a szakaszon. 4 napig bronchitisszel küzdöttem, mint ahogy sokan mások is a mezőnyben, nem én vagyok az egyetlen. Tegnap lázas voltam, éjszaka hulla voltam, nem gondoltam, hogy el tudok indulni ma. Eldöntöttük, hogy mégis megyek, ha sikerül, sikerül, ha nem, nem.
A szakasz közben beszélgettem Brad Wiggins-szel, kérdezte, hogy sprintelek-e ma, mondtam: Igen! Utána mondta, hogy nem szoktam ilyen beszédes lenni, amikor a sprintre készülök. Azt válaszoltam, nincs rajtunk nyomás, ha nem nyerünk, tudjuk az okát…
Jó volt látni a srácokat, olyan hihetetlenül keményen dolgoztak. A 10. pozícióban ültem, és csak húztak, húztak. A szökevények erősek voltak, és okosak, a végén nehéz volt elkapni Oss-t, nagyszerűen hajtott, Michael Rogersre és Tony Martinra volt szükség, hogy utolérjük.
 |
|
| Na mivan? Hol vagytok??? |
Fotó: Reuters |
Az utolsó kilométeren improvizáltam. Csak tettem a kereket, visszatértem a régi sprint-stílusomhoz, és működött rendben. A győzelmet Renshaw-nak ajánlom. Készültünk egy ünnepléssel. Fel akartam írni Renshaw nevét a kesztyűimre, de Bob Stapleton ezt nem engedte. Az egész csapat érte hajtott, hiányzik, a verseny közben, a vacsoránál, és még mindig úgy gondolom, hogy a körülmények áldozata lett.
Soha nem mondom, hogy soha, de a zöld trikót én már elveszítettem az első héten. Nem igazán a célom már. Én versenyt szeretek nyerni. Ha ezzel jön a zöld trikó is, jöjjön. Megpróbálok nyerni Párizsban is, aztán meglátjuk, mi lesz.
Mark Cavendish ellen Renshaw-val vagy Renshaw nélkül sincs ellenszer, a brit szupersprinter negyedik szakaszgyőzelmét szerezte - óriási fölénnyel - a 18. etapon....
Tovább a teljes cikkhez »