A nemzetközi elitben: Benkó Barbara

Szerző: shLétrehozva: 2009. június 6. 08:30
Benkó Barbara az utóbbi évek leghangosabb magyar hegyikerékpáros sikerét szolgáltatta tavaly, amikor juniorként ezüstérmet nyert a világbajnokságon, olimpiai krossz szakágban. Hogy valóban felfigyeltek nemzetközi szinten a pilisvörösvári lányra, az is mutatja, hogy az egyik legjobb, utánpótlással is foglalkozó német csapatban kapott helyet, és idén már a Rothaus Cube színeiben utazik a világkupa versenyekre és a német Bundesliga futamokra. Május 24-én, a madridi világkupa versenyen Barbi az olimpiai kvalifikációs pontokat is érő 25. helyen végzett, a 23 év alattiak külön értékelésében pedig az első ötbe került. A remek eredmény után adott interjút a Bringahíradónak.


 


Kevés magyar bringás mondhatja el magáról, hogy a nemzetközi élvonalba tartozik. Aki nem ismer, annak hogyan mutatnád be magad, hová helyezed magad ebben a sportágban?


Figyelnek rám, mint első éves U23-as. Az összes profi európai csapatban tudják, ki vagyok, a tavalyi junior VB ezüstérem és egyéb eredmények miatt is, valamint nagyon sokat lendített, hogy egy német csapatban tekerek.
Nagyón jó érzés, hogy figyelemmel kísérnek, mint fiatal versenyzőt, jegyeznek, baráti viszony alakult ki a legnagyobb profikkal, Kalentyijevával, Ralph Naeffel, ha meglátnak, már ők is messziről előre köszönnek, érdeklődnek, hogy vagyok. Sokat edzünk együtt a német válogatottal, Sabina Spitzcel és a többiekkel. Nagyon motivál, hogy része lehetek ennek az elitnek.

Csapatodban, a német Rothaus Cube-ban hogy érzed magad? Mennyire előrelépés ez Magyarországhoz képest? Egyáltalán hogyan sikerült bekerülni?

Tavaly a Rothaus Cube csapat fiatal női versenyzőt keresett. Egyébként német lányban gondolkodtak, tulajdonképpen véletlenül jöttem én a képbe, de az eredményeim jobbak voltak azoknál a német lányoknál, akik jelentkeztek. Azt tudni kell, hogy a németeknek vannak fenntartásaik a kelet-európaiakkal, még a kelet-németekkel is, így különösen örülök, hogy teljes mértékben befogadtak és abszolút közéjük tartozom. A Rothaus nem pro-licences csapat, de teljesen úgy működik, annyi különbséggel, hogy többen vagyunk, 13 versenyző. (A pro-licenc sokkal többe kerül és tulajdonképpen csak néhány kiváltsággal jár, például előrébb szólítanak a rajtnál.).
Talán a legjelentősebb német klub, amelyik utánpótlással foglalkozik, főleg U23 (23 év alatti) versenyzőkkel, de van most az olimpiai krosszosokon kívül egy maraton szekciónk is, ami a szponzorok számára érdekes tömegrendezvényeken – Transalp, Trans-Germany.
Szerintem a lehető legjobban választottam, maximálisan támogatnak mindenben, mindent tökéletesen leszerveznek, edzőtáborokat, versenyeket, utazást.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

Feléd milyen az elvárásokat támasztanak?

Elsőéves felnőttként egyelőre nincsenek konkrét eredménycélok, főleg az edzésen van a hangsúly. Azt elvárják, hogy nagyon pontosan dokumentáljak minden edzést. Az edzéstervemet még mindig apu (Benkó László - utánpótlás válogatott szakmai igazgatója) állítja össze. Nem is olyan egyszerű ez a dokumentáció.
Rengeteg tesztet csináltatnak velünk, terheléses és egyéb méréseket, amiből néha már elegünk is van. A csapatunknak Freiburg közelében van a székhelye és volt szerencsém belülről látni a híres klinikát, ami egy óriási komplexum, Magyarországon el sem tudják képzelni, milyen felszereltséggel, világviszonylatban is hatalmas. A németeknek nagyon komoly anti-dopping programja van, aminek meg kell felelni és ehhez nagyon profi háttér áll a rendelkezésükre.
A fiatal versenyzőkkel kapcsolatban a hangsúly a fejlődésen van, nem az azonnali eredményeken. Most például hosszú ideig küzdöttem egy vírussal, de mindenben támogattak, nem az volt a cél, hogy széthajtsam magam.


Neked milyen személyes céljaid vannak?

Én azért szeretnék valami nagyon szép eredményt elérni az EB-n és a VB-n U23 korosztályban. Amíg élvezem, mindenképpen szeretnék a sportra koncentrálni, de nem hanyagolom el a tanulást sem. Beadtam a jelentkezést az orvosira és pszihológiára, megpróbálom a Freiburgi Orvosi Egyetemet is. Németországban nagyon máshogy állnak hozzá a sport eredményekhez, nagyon tisztelik, aki dobogóra áll egy versenyen. Például egy ilyen szintű egyetemen is rengeteget számítana, ha sikerülne jól szerepelni az EB-n, VB-n.

Tulajdonképpen ingázol Magyarország és Németország között, hogyan éled ezt meg?


Ez a rossz. Jól érzem magam Freiburgban is, de a sok utazás fárasztó. Minél többet utazom, annál inkább rájövök, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Eddig általában két-három heteket voltam távol, most, így Madrid után már inkább csak egy-egy hétre megyek majd.
Sajnos kevesebbet tudok találkozni az itthoni barátaimmal, mint szeretnék, itt sem vagyok, meg ott sem. Most pont egy olyan időszakot élek át, amikor még nem tudom, inkább csak várom, mi fog történni, mire készüljek. Ha jól megy majd a versenyzés, vagy sikerül a freiburgi felvételi, akkor eleve úgy állok majd hozzá, hogy külföld.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

Miben változtál szerinted leginkább ahhoz a lányhoz képest, aki tavaly ezüstérmet nyert a junior VB-n?

(…) Jobban beszélem a németet. És tényleg komolyodtam. Jobban meggondolom, mit csinálok. Tavaly még volt, hogy elmentem verseny előtt bulizni. Most belegondolok, hogy itt lehetek ebben a csapatban kelet-európaiként, ami nagy dolog, és ezt meg kell becsülni. Meg akarok felelni az elvárásoknak.

A bringán jobb lettél?

Durván megverném a tavalyi önmagam. Érdekes viszont, hogy tavaly mentálisan erősebb voltam. Talán azért, mert másodéves juniorként a dobogós helyekért nyomtam és jobban tudtam motiválni magam. Ha jól sikerül egy verseny, abból lehet plusz erőt meríteni, legutóbb Madridban nagyon örültem, hogy jól mentem, még a betegeskedés ellenére is. U23-ban bekerültem a top ötbe, ez azt jelenti, összejöhet az EB-n egy nagyon jó helyezés.

Mekkora különbség van most közted és a világkupa abszolút élmezőnye között?

Még sok idő, mire odáig eljutok. Technikailag, kerékpárkezelésben már rendben vagyok, lefelé, felfelé megy, de síkon még sokat kell fejlődni, az pedig erő kérdése.
Nehéz megszokni azt is, hogy tavalyhoz képest most dupla annyit megyünk, kétszer olyan hosszú egy verseny. Erre egyébként külön készülök az edzéseken, sőt, most úgy edzünk, hogy minden verseny előtt figyelembe vesszük az adott pálya tulajdonságait. A versenyek végére azonban még így is nagyon elfáradok.

Takács Tamás
  Fotó: Takács Tamás

Magyarországon láthatunk majd versenyezni az év hátralévő részében?

Az Országos Bajnokságon biztosan indulok még.

Milyen érzés hazai versenyeken (ahol közös mezőnyben indultok csúsztatott rajttal), hogy a fiúkkal meccselsz?

Hát furcsa, máshol ilyet nem élek át. Ez azt jelenti, hogy valamit nem jól csinálnak, mert tudom, hogy vannak, akik sokkal erősebbek nálam, ezért nem értem, versenyen miért nem tudják ezt kihozni magukból…
Azért amikor megelőzök közülük valakit, az önbizalmat ad.

És a fiúk hogy élik meg ugyanezt?


Szurkolnak. De van olyan is, aki fennhangon méltatlankodik, hogy „Basszus, hú de égő…”

A nemzetközi tapasztalatoddal a hátad mögött, búcsúzóul milyen tanácsokat adnál juniorjainknak? Szerinted miben kellene fejlődniük elsősorban a magyar versenyzőknek?


Nem robbanékonyak. Világkupákon hatalmas tempó van a rajtnál és ezt nem szokták meg. Ha lenne több C kategóriás versenyünk, ahová jönnének külföldiek, rá lennének kényszerítve a magyar fiatalok is, hogy szokják a gyorsaságot. Amit pedig nem értek, hogy olimpiai krossz élversenyzők miért maratonoznak, mert ég és föld a két dolog.

Köszönjük az interjút és sok sikert a szezonban!