(a szerző fotója)
Az idén szetember 30-a volt a nagy nap, amin mintegy 500 kerékpáros mérhette össze az erejét és a felkészültségét. Eredmények szempontjából a magyar indulókra nem lehetett panasz. Mi Budapest mellől, Gödöllőről érkeztünk, Gyalura. Autóban 6 óra alatt ültük végig az 500 km-es utat, ami már maga nagy teljesítmény. Debrecenig autópálya utána végig főút.
A versenyt két távon rendezik. A hosszabb 80 km-es 2700 m szintemelkedést a rövidebb 50km-es 1700m szintemelkedést tartogat. Eleinte elgondolkodtató, hogy miért is vesződtünk ezért a versenyért ennyit, de mikor nekiindultunk percről-percre bebizonyosodott, hogy megérte. A Gyalui havasok látványa lenyűgöző, a táj és a terep pedig adja az erdélyi vadságot, amit nálunk nem kaphatunk meg. Mindemellett mind az 50, mind a 80 km es távokon mindössze 1-2 km volt aszfaltos, azaz igazi hegyi terep várt bennünket.
A verseny helyszínének, ahogy a korábbi években is, Hotel Gilau adott helyet. Így lényegében minden infrastrutúrális igényt könnyen ki lehetett elégíteni. A honi maratonokkal ellentétben a program, a nevezést leszámítva, csak a verseny napjára összpontosult. Így a szombati leérkezésünk egyetlen kötött teendője a regisztráció és rajtszám felvétel.
Másnap reggel azonban megindult az élet a Hotel környékén. Megérkeztek az autók, rajtuk, bennük a versenygépek, amikről meg kellett állapítsuk, hogy nem ősrégi szerkezetek. Lázas készülődés után 10-kor volt a rajt, ami kis szervezési malőr miatt 5 percet késett. A két táv együtt indult lassú rajttal. A hosszú táv a rajtzóna elejére állt, később azonban összekeveredtünk, mivel az első elmelkedő 15 km-es hosszával és nem kis emelkedésével megfelelően széthúzta a mezőnyt. A rövidebb táv is nagyobb emelkedőket és technikásabb lejtőket tartalmaz mint bármelyik hazai top maraton középtáv. Közben a változatos és gyönyörű tájban lehet gyönyörködi, amihez az erdélyi vad szépség társul. Kezdő bicajosoknak azonban nem ajánlanám nyugodt szívvel, mert ahhoz túl erős és technikás a pálya. És a tehéncsordák és a birkanyájak miatt sem árt az óvatosság, mert egy ekkora állattal való találkozás sem kifizetődő.
Költség szempontjából viszonylag jól lehet kijönni, mert a verseny helyszíni nevezéssel is csak 90 illetve 70 lej (hosszú és rövid táv), ami 5800 illetve 4500 forint. A szállás 3 csillagos szállodában pedig fejenként és éjszakánként 5000 forint reggelivel.
A szervezés lelkes és segítőkész, akár beszélnek magyarul, akár nem. Az eredményhirdetés is tömegrendezvény, ahol a nyertesen a kupa (és pénzdíj minden távon és kategóriában!) mellé ovációt is kaptak. Erre felé nem megy mindenki haza ha letekerte a távot!
Ami magyar szemmel meglepő a sorban állás, ami a regisztrációkor és a beérkezés utáni tészta parti alatt is jellemző volt, és amit a helyiek hőzöngés nélkül, teljes mindennapossággal fogadtak. Nálunk az ilyen sorban állás miatt az összes fórum ezzel lenne tele a verseny után:)
Összefoglalva egy kuriózum verseny, csodás környezetben és lelkes szervezéssel, ami a honi médiában sajnos nagyon kis helyet kap annak ellenére, hogy Blazsó Marci évről évre haza viszi a trófeát. Azt a trófeát, amiért idén már nagyon meg kellett küzdeni, mert erős volt a mezőny, az erdélyi Kelemen Árpád csupán 57 másodpercet kapott tőle. . Szerencsére Marci jövőre is az 1-es rajtszámmal indulhat, remélhetően egyre több Magyarországról érkezett résztvevővel egyetemben...
További információ: http://marathon.marosbike.ro/