A kiút kalandos. Indulás előtti este egy félénk kérdés, mi lenne, ha esetleg Linz felé kerülnénk. Ok. Plusz 150 km, meg egy kis hajtépés a havas alsórendű utakon. De mi megúsztuk kicsivel, míg az itthon ragadtak a hatalmas havazástól megbénult országban rekedtek, s csak a legbátrabbak vállalták be a szombati vagy a vasárnapi kiutazást a helyszínre.
Életemben először bíztam magam műholdas navigációra. Nem tévedtünk el annyiszor. Mondjuk, ha azt mondja a gép, hogy egyenest, akkor nem kellene jobbra menni. De ezzel voltam már máskor is így. Tudod, amikor a mobilod tudja rosszul a pin kódod és nem te. Volt már ilyen is.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
Megérkeztünk. Regisztráltunk és hamar bevettük magunkat a csapat öltözőjébe, ami lakó konténer volt és még fűtés is volt benne. Közben irigykedve nézegettük az egyes országok csapatait, felszerelését, egy-egy gyári csapatbuszt. De hát kis pénz, kis foci. Bár lehet, „gittegylet” sem vagyunk. Azért a lelkesedés megvolt. Délután érkezet meg a csapat másik fele. Sikeresen elfogadtatták a nemzeti mezt és ők is csatlakoztak és mentek edzeni. Én meg fotóztam, figyeltem az eseményeket, az a hatalmas infrastruktúrát, amit odatelepítettek. Hihetetlen. Aki nem volt még egy ilyen szintű versenyen, annak mindenképp el kell mennie. Jövőre sem lesz nagyon messze.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
A favoritok közül Albert Niels volt az, aki szerintem nagyon sokat edzett a pályán. A világkupa győztes cseh Zdenek Stybart személy szerint nem láttam, de lehet később a szabad edzések végén ment csak ki a pályára. Niels sokat körözött, s a fotósok és a riporterek örömére meg-megállt egy-egy körben, amikor röviden nyilatkozott, míg a szerelője épp kereket cserélt, guminyomást állított vagy épp a váltást és a fékeket ellenőrizte. Szinte, mint a forma egyben.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
Az edzés után irány a szállás. Szállás. Tábortól 25km-re. Az odavezető út havas és szerintem jeges is, de nem merem tesztelni. Csak az egyik kanyarban volt malőr, amikor Viktor mondja, hogy „itt pedig balra kéne menni”. „Tudom, csak épp csúszunk, s nem arra megy a kocsi amerre akarom.” feleltem nyugodtan. Pozitívum a szállásról. Festői helyen volt és remek jól működött a fűtés.
Szombaton volt a juniorok versenye és az U23. Szombat már kicsit gördülékenyebben ment. Ébredés. Nem is értettem, hogy miért nem akarnak korán kelni a szobatársak. Persze nem kellett volna az éjszakába nyúlóan beszélgetni. Pakolászás, készülődés és irány a pálya. Csak egyszer tévedtünk el, de korrigáltunk.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
Délelőtt 11-kor indult a juniorok versenye. Addig nézelődtem a pályán és igyekeztem megfelelő helyre bejutni, oda ahol jó képeket tudok majd csinálni. Többé-kevésbé sikerrel is jártam, az egyik helyen kicsit félve másztam be a pályára, hogy fotózzak, mert nem találtam meg a kijelölt fotós területet.
Junior: erős sorral érkeztek a hollandok és a franciák. A helyiek pedig okosan versenyeztek. A későbbi győztes remek startot vett, szépen utazott a mezőny elején, de nem vállalt felesleges küzdelmet. Majd időben indított egy nagyon gyors kört, mellyel átvette a vezetést. Innen tartotta is azt. S a végén az őt támadó francia versenyzőt tartani tudta a célegyenesben egy hatalmas sprinttel.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
U23-ban már érdekeltek voltunk Puskás Dávid révén. Dávid a magyar cyclo-cross országos bajnokságon harmadik lett az elit mezőnyben, de fiatal kora miatt itt az U23-as korcsoportban indult. Neki nagyon tetszett a pálya és jól érezte magát a verseny közben is.
Vasárnap. Reggel korai kelés és gyors készülődés, hogy időben ott legyünk a verseny helyszínén. Megérkezünk, kipakolunk és irány a pálya. Igyekeztem kitalálni, hol is fogok fotózni. De a bőség zavara már megint nehéz döntés elé állít. Gondoltam próbálkozom majd a starttal is. Még soha nem voltam ilyen rangos versenyen a startnál, nosza hát.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
Lassan beszólítás, kicsit izgulok, mert még nem láttam begurulni Esztit, pedig már mindenki itt van és a fotósok szépen el is állják a bevezető utat, de feltűnik, s szerencsésen megtalálja a helyét. A versenyen maximum 35mm-es külsőkkel lehet indulni, ezt természetesen beszólításkor ellenőrzik is. Majd mindenki a startnál van. Hihetetlen. A versenyzőknek ki kell állniuk a szemtelen fotósok hadát, akik az arcuk előtt pár centivel kattintgatják a gépeiket. Azt hiszem, ez engem nagyon zavarna. Látszik, hogy próbálnak minél jobban ráhangolódni a versenyre. Majd lassan kiküldenek minket és start.
 |
|
| Fotó: Dobos Ferenc | |
Az elit férfiak versenyére már hatalmas tömeg gyűlt össze. A pálya leglátványosabb részeihez alig lehetett odaférni. Egyszerűen nem tudnám megbecsülni mennyien lehettek, de én ennyi embert még nem láttam bringás versenyen. Követendő példa.
A helyiek örömére Zdenek Stybar nyert. A verseny után még órákkal is lehetett hallani a helyiek ünneplését a kilométerekkel távolabbi bevásárlóközpont parkolójában.
Még több fotó ITT.