Esélylatolgatás a Vuelta 4 szakasza után

Bár a 4. szakasz alapján túl messzemenő következtetéseket még nem vonhatunk le, csak megérzéseink lehetnek, kiderültek fontos dolgok, szokás szerint inkább a negatív oldalon, vagyis kivel nem kell számolnunk Madridban.

A legnagyobb nevet, Andy Schlecket már korábban lehúzhattuk a listáról, hamar kiderült, hogy az őszi klasszikusokra készül, a Vueltán pedig bátyja, Frank segítése a feladat, esetleg szakaszgyőzelem. Hasonlóan járt az amerikai Christian Vandevelde is a Garminból, akinek 2010 úgy látszik a fekete éve (bukás miatt esett ki a Giróról és a Tourról is), és örülhet, ha egyáltalán nem látszik majd meg az idei szezon a jövő évi teljesítményén. Valószínűleg nincs is már más célja a Vueltán, mint a kilométerek gyűjtése 2011-re gondolva.

Hasonló a helyzet a Lampre kazah menőjével, Andrej Kaszecskinnel (bár ő messze nem fog akkora hátrányt összeszedni, mint Schleck vagy Vandevelde). Többen meglepetést vártak tőle, ami így eltiltás után az első GT-re visszatérve szinte lehetetlen. Bár ő valószínűleg mindent kiad majd magából, hogy szokja a test a terhelést, ezt inkább a következő szezon jegyében teszi majd.

Az idén mindhárom GT-t végignyomó 2008-as Tour-győztes, Carlos Sastre ott folytatja, ahol a Girón és a Touron abbahagyta, lassan olyan lesz, mint a farkasokat kiáltó kismalac, nem érdemes komolyan venni, legfontosabb szerepe, hogy egy Tour-győztes teker Cervelo színekben, egyszerűbben fogalmazva öregszik. Nagy pénzt mernék rá tenni, hogy csapatából Xavi Tondo előrébb végez majd az összetettben.

Voltak, akik eddig nem villogtak, meghúzták magukat a mezőnyben, minek is villognának pár másodperc megszerzése érdekében? A játékban van még Frank Schleck, Gyenyisz Mencsov, Ezequiel Mosquera, és Thomas Danielson is, ők bármire képesek lehetnek még, győzhetnek is (bár Mencsovhoz a Tourt követően nagy kérdőjelet tennék, ami azt jelenti, hogy egy jó Mencsovnak itt győzni kellene, de egy teljes gázon végignyomott Tour után teljesen más a leányzó fekvése).

Akadtak olyanok is, akikről pozitív értelemben beszélhetünk. A tegnapi szakaszgyőztes, Igor Anton mellett nem mehetünk el szó nélkül, a baszk bringás gyakorlatilag beérett, eddig csak egyheteseken villogott dobogós helyezésekkel, most viszont megkapta a kapitányi szerepet – élete eddigi legnagyobb lehetőségét – az Euskaltelnél. Ebből akár dobogó is kisülhet.

Nem beszélt a levegőbe Vincenzo Nibali sem, amikor a Vuelta előtti interjúban arról beszélt, nyerni jött a Vueltára. Nibali és Mencsov messze a legerősebb időfutammenő a topfavoritok közül, viszont Nibali a 4. szakaszon megmutatta, hogy amiről eddig kevésbé volt híres, egy iszonyú meredeken is az egyik legjobb volt. Győzelemre is esélyes, egy Giro-szintű csapattal azt mondanám, talán a legesélyesebb.

Joaquin Rodriguez idén végleg kilépett Valverde árnyékából, és hegyeken gyakorlatilag képes ugyanazt hozni, mint korábbi kapitánya, láthattuk ezt a Touron. Csapata, a Katyusa is félelmetes, a tegnapi erődemonstráció sem volt semmi, egy nem is túl nehéz emelkedőn kapták szét simán a mezőnyt. Puritónak a teljesen sík hosszú időfutam lehet majd a veszte, és több perces előnyt szerezni nehéz lesz Nibaliékkal szemben.

Szintén pozitív volt tegnap a korábbi U23 világbajnok, Peter Velits teljesítménye, aki elképzelhető, hogy először fog megvillanni háromhetes körversenyen, akár csapata legjobbja lehet.

És végül, de nem utolsósorban a Caisse D’Epargne csapatát kell kiemelnünk a mezőnyből, bár nem csináltak semmi látványosat, 5 versenyzőjük van másfél percen belül: Plaza, Arroyo, Bruseghin, Uran és LL Sanchez. Ebből biztosan látszik, hogy a Tourhoz hasonlóan a csapatversenyre a Vueltán is rámennek, a kapitányi szerepre pedig több opciójuk is van, ami mindenképpen előnyt jelent.

Ha most kellene mondani egy top10-et, nálam közülük kerülne ki: Vincenzo Nibali, Joaquín Rodriguez, Ezequiel Mosquera, Frank Schleck, ketten a Caisse-ból, Gyenyisz Mencsov, Igor Anton, Thomas Danielson, Xavi Tondo.