Utóbbiakról és a szövetség távlati céljairól kérdeztük Törzsök Zsolt elnök urat.
- Hogyan néz ki 2010-ben az MKSZ, MKSZSZ (szakági szövetség), MTBSZSZ (mtb szövetség) hierarchia, mi lenne ön szerint ideális, min kellene változtatni?
- A Magyar Kerékpársportok Szövetségének (MKSZ), mint ernyő-szervezetnek jogi személyiséggel felruházott szervezeti alegységei a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség (MKSZSZ), a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség és a Magyar BMX Szakági Szövetség 2004 óta változatlan formában működnek. Ideális nyilván a szakágak teljes önállósága lenne, de a Sporttörvény ezt nem teszi jelen formájában lehetővé. Amikor ezt a kérdést hallom, sokszor ambivalens érzéseim vannak, hiszen egy 116 éves nagy tradíciókkal rendelkező szervezet elnökének lenni óriási felelősség.
Az igazat megvallva azonban elmondhatom, hogy az MKSZ-szel való együttműködés felhőtlen és kiegyensúlyozott. Jelen állás szerint az elmúlt 10 hónapot tekintve elégedett vagyok vele, és személy szerint állítom, hogy alapítása óta talán a leghatékonyabb együttműködés valósul meg, de ehhez mindkét szövetségben teljes tisztújításra volt szükség.
- Melyek a kötelező feladatai a szövetségnek, és melyek a legfontosabbak, hogy pozitívabb pályára lehessen állítani a sportágat?
- A verseny-rendszer fenntartása, fejlesztése, a szakágak sportszakmai alapfeltételeinek megteremtése, a válogatottak célirányos menedzselése a legfontosabb alapfeladatok. Ha egy rendszer jól működik, és ez nem volt elmondható az elmúlt évekre, akkor ezen felül egy „versenyzői-életút programnak” is működnie kellene, beleértve az utánpótlás nevelés kiemelt támogatásától a felnőtt versenyzők profi klubokba történő „kiközvetítéséig” tartó folyamatot. Ez utóbbi 2 tényező jelenleg sajnos hiányzik, de az MKSZSZ Elnöksége már lefektette ennek alapjait, amely egyébként teljesen megegyezik Pat McQuaid UCI elnök 2008 év végén megfogalmazott tézisével.
A következő lépés a rend helyreállítása után a sportág eladhatóságának megteremtése, szponzorok és további állami források bevonása.
- Milyen területeken) tud mondani olyan konkrét lépéseket az elmúlt időszakban, amelyek a rendezettség, átlátható működés felé mutatnak?
- Az új vezetés megválasztásával 2008. októberében vette kezdetét az a folyamat, amelynek célja a sportág működésének stabilizálása, a további fejlődés megalapozása:
1. Sikerült a működés jogi alapjainak helyreállítása. Az alapszabály és más szabályzatok módosításával sikerült a felelősségi viszonyokat egyértelművé tenni.
2. Sikerült a hivatalos kapcsolatok rendezése, sőt komoly fejlesztése a magyar sport felső-vezetésével, amely eredményeként ismét támogatják sportolóink kijutását világeseményekre.
3. A kezdeti csődhelyzet és a folyamatos inkasszó-veszély ellenére sikerült a sportág működő-képességét megőrizni, majd a valós adósságállomány feltérképezését követően azt drasztikusan csökkenteni.
4. A Teremkerékpáros szakág révén EB bronzéremmel gazdagodott a „dicsőség-táblánk”.
5.
Az előbbi általános dolgokon kívül versenyeket, csapatokat vagy versenyzőket külön nem emelnék ki, bár kétségtelen, hogy vannak, akik komolyabb formában járulnak hozzá a „rendezettség és átlátható működés” megteremtéséhez, míg mások kevésbé. Egy biztos: előbb vagy utóbb mindenkinek be kell állnia a sorba, abba a rendszerbe, amelyet a szövetség képvisel. Más alternatíva nincs csak a velünk való soros együttműködés. Aki ezt nem látja, vagy nem veszi elég komolyan, azt sok jóval nem tudom kecsegtetni a jövőre nézve.
- Visszatérnék az 1. pontra, mi a helyezet most a hírhedt adóssággörgetéssel? Múlt, jelen, jövő?
- A múlt egyszerű: -20 millió forint és teljes fizetésképtelenség. Ez egész pontosan kétszer annyi volt, mint ami a tisztújításkor elhangzott a korábbi elnök szájából.
A jelen még egyszerűbb: -10 millió forint, azaz 50 %.
A jövő reményeim szerint végre pozitív lesz, legkésőbb 2011-től kezdődően, de ehhez az átütemezésekről szóló hosszú távú megállapodások (ezek egyébként már aláírásra kerültek) és azok maradéktalan betartása szükséges. Viszont az ilyen projektek borzasztóan személyfüggőek és bizalmi elven köttetnek. Az MKSZSZ pozitív pályára állítása véglegesen csak az olimpiai ciklus végére várható és látható, hogy a döntéshozók nem mindenkivel állnak szóba.
- Milyen koncepcióban gondolkozik, milyen koncepciót fogad el a szövetség a válogatott, és a világbajnoki, olimpiai kvalifikáció szempontjából?
- Az olimpiai ciklusra elfogadott koncepció is egy rövid tőmondatban jellemezhető: „Győzelem vagy halál”. Ez a leegyszerűsítés azt jelenti, hogy teljesítenünk kell ígéretünket, amely 2 vagy 3 olimpiai kvóta megszerzését irányozta elő. Szerintem egyébként ez reális is.
A kérdés az, hogy az országút vagy a pálya, a férfiak és/vagy a nők szerzik azt meg. Ez a jövő évben fog eldőlni, jelenleg csak sejtéseim vannak a végeredményről. Vagyis egyelőre az elnökség nem tette le végleg a voksát egyik megoldás mellett sem, hiszen a jövő novemberi állapotot senki nem tudja nekem írásba adni. Szélső esetben az eredmény lehet 1 vagy 0 is, de ez igen komoly következményekkel, végső esetben a sportág megszűnésével járhat.
Visszatérve ígéretünkre. A 2012-es Londoni Olimpiai Játékok sok tekintetben vízválasztó lesz a magyar sport jövője szempontjából. Azok a sportágak vagy szakágak, amelyek nem tudják hozni a beígért eredményeket, azok várhatóan komoly finanszírozási nehézségekkel fognak szembesülni a következő olimpiai ciklusban. Szélső esetben kikerülhetnek az államilag dotáltak közül, és arra kényszerülhetnek, hogy a jelenlegihez hasonló gazdasági helyzetben próbálják anyagi helyzetüket kizárólag magán-szférából származó forrásokkal biztosítani. Ez pedig kétesélyes, ha nem teljesen lehetetlen.
Én ebből a szempontból nyugodt vagyok, az MKSZSZ helyzete csak pozitív irányba mozdulhat el. A hozzánk hasonló eredményes kis szövetségek, ki fogják tudni használni a nagyobbak viszonylagos eredménytelensége miatt kialakult helyzetet, és ne felejtsük el, hogy a kerékpársport finanszírozási igénye még mindig kisebb összehasonlítva más sportágakkal. Másokhoz viszonyított relatíve kis pozitívum, nálunk meghozhatja a „csodát”.
Lehet, hogy pozitívizmusom sokak számára furcsának tűnik, ez azonban nagyon komoly szakmai munkán, valamint jómagam és az elnökség több tagjának igen komoly kapcsolati tőkéjén alapul.
- Milyen állami támogatások, hányféle csatornán érkeznek jelenleg a kerékpársportba, és hogyan oszlanak el ezek?
- Szakmai célú alaptámogatás érkezik az Önkormányzati Minisztériumon keresztül, működési támogatás az NSSZ-től az MKSZ-en keresztül, ezen felül vannak a lobby tevékenységnek köszönhető források pl. MOB, célirányos egyéni szponzoráció stb. Arányokról nem szívesen beszélek, mert állandóan változnak, de 2009-ben ez nagyjából 1/3-1/3-1/3 volt.
- Hogyan segíti a szövetség, hogy minél színvonalasabb versenyek legyenek Magyarországon?
- Fontos, hogy az elnökség és a szakmai vezetés egységesen a hazai rendezésű UCI versenyek és a bajnoki versenyrendszer minél színvonalasabb megrendezésében látja az olimpiai kvalifikáció zálogát. A kategóriás versenyek az országúti kvalifikáció szempontjából esszenciálisak. Ezek segítenek elég világkupa pontot gyűjteni a nemzet számára, hogy a világbajnoki részvétel, majd a 2011-es világbajnokságon keresztül az olimpiai kvóták is biztosíthatóak legyenek.
A hazai rendezésű UCI kategóriás versenyek szponzorációs háttere bővebb, mint a kluboké vagy a szövetségé, magán szponzorok, önkormányzatok forrásaira is támaszkodnak. De a lényeg, ezáltal az MKSZSZ számára jelenleg nem kell komoly önköltséggel állandóan menedzselt nemzeti válogatott-kereteket fenntartani, és a teljes versenyévadban külföldön versenyeztetni, hogy „klasszikus módon”, egyenes ágon jusson ki a világbajnokságra vagy az olimpiára. Sem a szövetség jelenlegi anyagi helyzete (az adósságteher még 50%-osra csökkentve is meghaladja egy átlagos év költségvetését), sem a sportfinanszírozás rendszere nem teszi ma lehetővé az utóbbi megoldást, persze ez nem azt jelenti, hogy ne ez legyen a célunk hosszabb távon.
Nagyon fontos továbbá a nemzetközi lobby. Ebben is reményeim szerint maradandót fogunk alkotni 2010-ben illetve a továbbiakban. Olyan nemzetközi együttműködési lehetőségek vannak kiaknázatlanul, amelyek komoly és pozitív változásokat idézhetnek elő rövid és hosszú távon egyaránt. A sportág egyetemes érdeke volt az elmaradó Gemenc GP helyett egynapos nemzetközi versenyek szervezését előtérbe helyezni. Erre jó példák az Il Giro kft és a Kerékpársport 2000 SE által szervezett júliusi és augusztusi négynapos rendezvény-sorozatok. Ráadásul az utóbbi bejegyzése komoly sportdiplomáciai lépéseket igényelt, hiszen a Gemenc GP nélkül kisebb esély lett volna a VB kvalifikációhoz szükséges pontok megszerzése és Sutkó Mihály a Felügyelő Bizottság tagja gyakorlatban is bizonyított módon rendelkezik azokkal a kapcsolatokkal külföldön, amelyekkel mások nem.
Mindemellett pedig végletekig hiszek a balesetmentes, jól-szervezett, tényleges megmérettetést jelentő eseményekben. Egyébként csak áltatnánk magunkat, hiszen a cél nemcsak a részvétel, hanem az eredményesség kell, hogy legyen, máskülönben a sportág helyzete változatlan marad vagy tovább romlik.
Végső soron pedig szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Nem az egyes versenyek, nem az egyes verseny-szervezők még csak nem is az egyes versenyzők, hanem az egész kerékpársport országos népszerűsége számít végső soron. Igen mi Magyarországon élünk, és a honfitársainkat, az itt lévő cégeket és állami szerveket nem a kerékpársport nemzetközi megítélése-, hanem az általános hazai elismertsége, nézettsége motiválja.
- Milyen intézkedések történtek a versenynaptár kiszámíthatóbbá tétele érdekében?
- A szövetség történetében először szabályoztuk a részletes bejelentési kötelezettséget, valamint azt, hogy a versenynaptárnak a verseny-szezon kezdete előtt véglegesülnie kell. Írásos bejelentéshez és nem regisztrációs díj megfizetéséhez kötöttük a naptárba kerülést. Ezt többek között azzal az előnnyel is jár, hogy a bejegyzésre váró eseményeket egymáshoz tudjuk igazítani. A szövetségnek az az érdeke, hogy minél több megfelelő minőségű eseményen minél több versenyző indulhasson. Lehetőség szerint szeretnénk elkerülni, hogy ugyanazon időpontban több rendezvényt szervezzenek.
- Milyen a kapcsolat a mountain bike szövetséggel?
- Neutrális. Nekünk főleg az MKSZ-szel kell a mindennapi életben együttműködni. Az MTB szövetséggel egyébként, azokban a korlátozott témákban, amelyek közösek természetesen segítjük egymást. Nincs rivalizálás, és véleményem szerint nincs is értelme sem a verseny-rendszereket, sem a versenyzői összetételt összehasonlítani. Két egymástól eltérő utat járunk.
- De ha a kérdés az MTB szövetséggel való viszonyunkra irányul, ugyanazt tudom mondani, mint az MKSZ esetében. Nyugodt és kiegyensúlyozott a kapcsolat. Az MTB szövetség fennállása óta nem volt ilyen pozitív a viszony. Meghatározó ebben, hogy Sipiczki Róbert elnök úrral jól megértjük egymást.
Talán egy példán keresztül érzékeltetve - eddig nem volt olyan adatszolgáltatás, amelyet Róbert kérésére nem teljesítettünk volna (nincs szégyellni vagy takargatni valónk), ahogyan az is egy bizalmi viszonyt feltételez, hogy az UEC (Európai Kerékpáros Szövetség) éves kongresszusán én képviselhetem az MKSZ-t. Szerintem ez egy korábbi helyzetben elképzelhetetlen lett volna.
- Milyen modell alapján tudja elképzelni, hogy komoly szponzorokat lehessen bevonni a kerékpársportba, tud-e ebben a szövetség segíteni valamivel?
- Először jogilag rendezett és átlátható működést kell teremteni. Ez tulajdonképpen másfél év kemény munkájával létrejött.
Második feltételként a korábbi adósság-állomány leküzdése és eliminálása a cél. Véglegesen és nem újra felhalmozva. Ez a pesszimista feltétel-rendszer szerint is 2011-re megvalósul. Komoly, egy évig tartó többfordulós tárgyalás-sorozat előzte meg azonban azokat a háttér-megegyezéseket, amelyek az átütemezések-, illetve a többlet-források bevonásának lehetőségét megteremtették.
Bármiféle zavar a rendszerben ezeket a pozitívumokat visszájára fordíthatja. Elég csak annyit látni mindenkinek, hogy ez személyfüggő. Azoknak a személyeknek a köre már nem elfogadott, akiknek a nevéhez fűződik az adósságok létrejötte. Ezzel párhuzamosan nyilván az állam részéről is azokban látják a jövő kerékpársportjának vezetőit, akik egy világgazdasági válság közepette is, a teljes fizetés-képtelenség helyzetéből, egy stabil, működő, átlátható rendszer irányába fordítottak egy 116 éves szövetséget.
A harmadik feltétel a magántőke bevonása, amely szintén csak személyes kapcsolatokon keresztül képzelhető el. Ez egy öngerjesztő folyamat és véleményem szerint csak a szövetségen keresztül valósulhat meg szervezett keretek között. A magunk részéről ezt a folyamatot már elindítottuk, és reményeink szerint rövid időn belül komoly szponzorok érkezhetnek az MKSZSZ-hez.
Felejtse el mindenki azokat a hazánkra nem érvényes marketing téziseket, mint „a kerékpársport a legjobb reklámhordozó”. Itthon például a televízió közvetítések szponzorációs hozadéka néhány üdítő kivételtől eltekintve általában kisebb, mint az előállítási és sugárzási díjak összege.
Sajnos nekünk egy állandó változásokkal teli helyzetben kell érvényesülni, sőt mi több, komolyan fejlődni. Ez pedig a sportág tradícióin-, az emberek sportszeretetén és kitartásán múlik, és azon, hogy olyan emberek vezessék a szövetséget, akik nem a sportból élnek és ezért tartózkodnak a visszaélésektől. Ez az, ami a mostani elnökség megválasztása során is döntőnek bizonyult.
- Köszönjük az interjút, sikerekben gazdag esztendőt kívánunk a magyar kerékpársportnak!